Szeplőtelen fogantatás


A kérdéskör, – miszerint nem csak Jézus, hanem Szűz Mária is szeplőtelenül fogant, – és a katolikus egyház viszonyáról az alábbiakban olvashatók adatok:


Jakab ősevangéliuma egy második századi csecsemőkori evangélium, – apokrif irat, -amely Szűz  Mária csodálatos fogantatásáról, neveltetéséről és Józseffel kötött házasságáról, a pár betlehemi útjáról és Szűz Mária születéséről is mesél.


De, mint afféle apokrif, nincs az újszövetségben. Mi az, hogy apokrif?

A kereszténység első évszázadaiban komoly vita folyt arról, hogy mely könyvek kerüljenek a kánonokba. Általában azok a könyvek kerültek bele, amelyeket a többség a legkorábbi Jézusról szóló könyvnek tartott. Azokat a könyveket, amelyeket nem fogadtak be a kánonokba, ma apokrifnek nevezik; néhány csak töredékként maradt fenn, vagy csak említésre kerültek az őket elítélők írásaiban.

A Codex Sinaiticus a kanonizált Biblia állítólag egyik legteljesebb, legrégebbi emléke.

A mű a British Múzeum jóvoltából digitalizálva itt böngészhető: https://www.codexsinaiticus.org/en/project/

Halványzöld háttérrel az evangelisták, az apokrif, a kánon és a zsinat fogalmak kibontása, ha nincs rá szükséged, görgesd át:

Az evangélisták írták az Újszövetségben olvasható négy kanonikus evangéliumot. Az evangéliumok Jézus születését, életét, szolgálatát, halálát és feltámadását írják le. Az Újszövetségben az evangélium  (örömhír) szó elsődleges jelentése kifejezetten a Jézus által hirdetett üzenet. Ha valamit tudunk, tőlük tudjuk.

Krisztus. Tetramorf műalkotás (görög tetramorfon zoon, ‘négyarcú lény’) a keresztény ikonográfiában az evangélisták szimbólumaiból van kialakítva.

Máté, Márk és Lukács evangéliumait szinoptikus evangéliumoknak nevezik, mivel sok azonos történetet tartalmaznak, gyakran hasonló sorrendben és hasonló vagy néha azonos megfogalmazásban, János evangéliuma ezektől elkülönül.
A szinoptikus evangéliumok nagyjából hasonlóak Jánoshoz: mindegyiket koinéi görög nyelven írták, hasonló hosszúságúak, és kevesebb mint egy évszázaddal Jézus halála után készültek el.

A nem kanonikus forrásoktól abban különböznek, – például Tamás evangéliumától, – hogy az életrajz ősi műfajához tartoznak, nemcsak Jézus tanításait gyűjtik össze, hanem rendezett formában elbeszélik származását, szolgálatát, szenvedését, állítólagos csodáit és feltámadását.

A kánon [görög „κανών”, mérőrúd, átvitt értelemben a mérvadó] azoknak a könyveknek a listája, amelyeket egy adott vallás vagy felekezet hitelesnek, igaznak és Istentől sugallott szentírásnak tart.
Néhány, elsősorban újabb keletű vallás követői azon a véleményen vannak, hogy a kinyilatkoztatások folyamatosak és az újabb keletű sugallatokat a régiek mellé lehet helyezni. Az ilyen vallási felekezetek az ún. nyitott kánon elvét képviselik.
A nagy világvallások, s ide tartozik a fősodratú kereszténység is, sokkal inkább a lezárt kánon elvét követik, – a kánon határozott, és lezárt keretbe foglalja az ihletettként elfogadott írások csoportját.

A kereszténység első évszázadaiban komoly vita folyt arról, hogy mely könyvek kerüljenek a kánonokba. Általában azok a könyvek kerültek bele, amelyeket a többség a legkorábbi Jézusról szóló könyvnek tartott. Azokat a könyveket, amelyeket nem fogadtak be a kánonokba, ma apokrifnek nevezik. A római katolikus, a keleti ortodox és a protestáns egyházak általában nem tekintik az apokrifeket a Biblia részének.

Az egyetemes zsinat (concilium oecumenicum) a pápa közvetett vagy közvetlen meghívására összegyűlt püspökök (bíborosok, érsekek, püspökök) tanácskozása. A püspökök testülete itt gyakorolja az egész egyházra kiterjedő hatalmát.

Az egyetemes zsinatot csak a római pápa hívhatja össze, azon csak ő elnökölhet; azt áthelyezheti, felfüggesztheti, feloszlathatja és ő hagyja jóvá annak határozatait. Véleményező vagy tanácskozó joggal meghívhat világiakat és nem katolikusokat is.

Ha a zsinat alatt a pápa meghal, a zsinat az új pápa választásáig felfüggesztettnek tekintendő. Az egyetemes zsinat határozatai csak akkor kötelező erejűek, ha azokat a pápa is jóváhagyta.

Visszatérve a szeplőtelen fogantatás kérdéskörére:

Az efezusi zsinatot , – az volt a kereszténység harmadik egyetemes zsinata, – megelőző időkben az egyházatyák már gondolkoztak azon, hogy ha Jézus Isten Fia, akkor ő nem születhetett egy bűnös nőtől, dehát

mi van az eredendő bűnnel mi van, hogyha Mária hagyományos módon fogant?

Vélemények:

  • Márk evangélista ősi liturgiájában: „Krisztus szent testét s vérét a szeplőtelen Szűz Mária úrnőnktől vette.”
  • Órigenész (exegéta): „Szűz Mária teljesen romlatlan, mert sem a sátánkígyó soha rá nem szedhette, sem mérges leheletével hozzá nem férkőzhetett.”
  • Szír Szent Efrém: „A szűz Mária a szeplőtelen és sértetlen Szűz, aki el nem esett s örökké tiszta, aki a bűn minden szennyétől s foltjától távol maradt.”
  • Hippói Szent Ágoston: „Az áteredő bűntől ki kell vennünk egyet s egyedül a szent Szűz Máriát.”
  • Damaszkuszi Szent János: „Ehhez a paradicsomhoz nem volt férkőzése a kígyónak…mert ebből maga az Isten egyszülött Fia, mint szeplőtelen földből alkotta magát emberré.”
  • Luther Márton ugyan következetesen vallotta, hogy Szűz Mária bűntelen, de nem használja a szeplőtelen fogantatás kifejezést, tekintve azt a tényt is hogy ekkoriban nem fogadott el dogmatikai álláspontot még az egyházi tanítóhivatal.

Ha vita, hát meg kell vitatni! A vita kiváltó aka:

A theotokosz (istenanyaság) dogmájának előzetes vitája

Nesztoriosz – Konstantinápoly pátriárkája – meghívta elődje titkárát, Prokloszt, hogy székesegyházába prédikáljon. Mint szenvedélyes szónok, Proklosz elmagyarázta, hogy Mária az egyetlen híd Isten és ember között. Ezután tulajdonságait felmagasztalta és így szólt: „Ilyen tehát a Theotokosz, Szűz Mária hű képe.” A pátriárka erre lejött trónusáról és leszidta Prokloszt. Nesztoriosz szerint ugyanis Mária csak az ember-Krisztus szülőanyja volt, nem pedig Isten szülőanyja.

A tét több volt, mint Mária szerepének meghatározása. A tét maga a Megtestesülést foglalta magába. Nesztoriosz Jézusban két különböző személyt látott, noha elismerte, hogy Isten is és ember is. Ezért elmagyarázta Proklosznak, hogy Isten attól még Isten maradt, hogy egy ember Jézus bőrébe bújt, „nem hordta ki a méhében, nem szoptatta, nem pólyálta be senki.” Ezért nem lehet Istenszülő. A vita kiterjedt, és Alexandriai Szent Cirill fülébe is eljut ez az érvelés. Éles hangú levelet küld, és ugyanolyan éles válasz érkezik Nesztoriosztól. Cirill Róma püspökét I. Celesztin pápát kéri fel döntőbírónak.

Ha nagyon vita, akkor zsinat!

 II. Theodosius bizánci császár kihirdeti, hogy zsinatot tartanak majd Efezusban.

A katolikusok, az ortodoxok és a miafiziták által elismert az Efezusi zsinat időpontja: 431. Témái: Krisztus egyetlenszemély, Mária Istenanyasága ( Theotokos ), Nesztoriosz elítélése

A történet tovább ekként folytatódik:

Boldog IX. Piusz pápa, akinek hosszú, több mint három évtizeden át (1846–1878) tartó pontifikátusa a legjelentősebbek közé tartozik a pápaság történetében.

Apokrif ide, vagy oda, Ő az alábbi jelenésre alapozva elfogadta ezt a dogmát, olyannyira, hogy 1854. december 8-án úgy döntött, hogy egy Vatikáni freskóciklussal ünnepli meg, hogy Mária szeplőtelenül fogant.

Szűz Mária fogantatásának a története itt olvasható.

További rdekesség, hogy Jézus gyermekkoráról számos 2. századi és későbbi szöveg szolgáltatott információkat, amelyeket csecsemőkori evangéliumoknak neveznek, és ezek közül egyiket sem fogadták el a  bibliai kánonban
.. meg még mennyimindent!

Ha az is érdekel, érdemes lehet belekukkantani a Viasat History Jézus családi titkai c. műsorba

Ott Mária Magdalénáról van szó, apokrif iratokról, el nem fogadott, és ki sem vizsgált ókori papírkákon lévő betűcskékről, amit elvileg úgy és atájt írtak, mint egykor a 4 evangelista is tette

.