Miért szeretünk élcelődni? Mert nyilvánvalóan ez a feszültséglevezetés legkényelmesebb módja. Az intelligens ember is büszkén tudja vállalni humorérzékét.
Akárcsak az oviban, mikor valakinek a nevével viccelődtünk, manapság is ezt tesszük, csak épp a faji, vallási, szexualis hovatartozása vagy èpp a vagyoni helyzete, intellektusa miatt, – közelítsen az bármely szélsőség felé. Könnyen belátható, hogy senki nincs minden tekintetben középen. Így aztán evidens, hogy mindenkibòl lehet gúnyt űzni, -erre az iskolában a gyerekek figyelmét is érdemes felhívni, Ők hamar értik meg és hagyják abbaa gúnyolódást. Helyette szorgalmazzni szoktam, hogy inkább ismerjük meg egymást. A társismeret nagyon hatékony eszköze ennek a negatív attitűdnek a megszüntetésére, hisz a gyerekek ráéreznek általa, hogy mindenkinenek vannak gondjai, félelmei, olyan dolgok, amiket magában sem feltétlenül szeret, csak épp nem biztos, higy tud ellene tenni.
Én épp az orromat próbáltam alvás közben megszoborni, úgy fúrtam a párnába, hogy, ha lehet reggelre turcsi legyen. Az nem lett, helyette egy ránc lett, és így sajnos még a mai napig is élvezhetem a zsidók és cigányok feletti élcelődések ‘humorát. Pedig én megpróbáltam. És valószínű, ha a környezetem tudná, hogy ovis koromtól rettegek a 3. világháborútól, attól, hogy a történelem megismétli önmagát, hogy megalázhatnak, megkínozhatnak pusztán a származásom miatt, – lehet nem viccelődnének, legalábbis mellettem nem. De épeszű emberek mindezt mérlegelve, talán távolabb sem.
Mert amennyi ember, annyi cipő. Mind- mind más származás, más nehézség, más komplexus. Hogy mégis ne legyünk szalonnácik, ahogy egy exkollégámtól hallottam, jó lenne, ha okoosabbak, bölcsebbek próbálnánk lenni. Megbántás helyett megismerni igyekeznénk. Na, hát azért ez nekem se mindig megy, -csak törekszem rá.
A megértés sokkal izgibb is, mint az elkerülő hahotázás. Egy másik ember, egy új univerzum megismerése számos, akár pozitív meglepetést tartogat. Legyünk hát bátorak 😊, és tudjunk meg minél többet a világról. Persze ettől nem lesz tökéletes, csak kicsit kevésbé félelmetes, ebből következően pedig kevésbé gonosz. Mert „a félelem megöli a lelket”.
Iskolában pedig az etika tanítása helyett hagyjunk időt és teret az ön és társismeretre. Azon a terepen ez szinte mindennek az alfája és omegája. Ennél, amit itt fejtegettem, sokkal, de sokkal több haszna van. Témákat vet fel, motivációtvót, életörömöt ad, és erre mind-mind csodásan lehet építkezni.
Freddie Mercury is ide szeretne kerülni.
– ne félj, ismerj meg –