Az Északi-sarkon megfigyelhető az aurora borealis.
Ebben a tündöklő égi csodában az emberek méltán láthatták a „szent lelket”, vagy Istent „lebegni a víz felett”.
Az Isteni Jelenlét magához vonzhatta a világ minden tájáról a tapasztalni vágyókat, így ez magának a vallás kialakulásának is lehet itt a gyökere. Ezeket valaki megfogalmazta már előttem, és el tudom képzelni, mert:
Középkori térképeken fennmaradt Hüperborea, -mint egykor volt sziget:
A Görög mitológia szerint Apollón szerette e szent helyet, melynek a népe őt folyton énekelte és dalokban dicsőítette, ezért hattyúktól vont szekéren fél évre mindig ideköltözött, és csak nyárra tért vissza Delphoiba.
Az indiai eredetmítosz szerint őseik Hüperborea központja, a Meru hegy mellől, kalandos vízi utazás során vándoroltak le jelenlegi lakhelyükre, Indiába.
Dr. Valery Dyemen, orosz sarkkutató szerint is, – az Édenkerttel azonos Hüperborea, – létezett.
Ezt egy Gerardus Mercator flamand térképész által készített régi térkép alapján állította ezt, miszerint a térkép épp ráillik a Bibliában említett és Iosephus Flavius korai zsidó történész által leírt Édenre, melynek földjét szintén négy folyó mosta, melyek a mennyben eredtek, s melyek Éden közepéből áradtak szét a világ négy sarka felé
Egy ilyen központ – ha létezett, – magával hozhatta a kultúra kiemelkedő fejlődését a területen, és a zenéjét! Görög mítoszok, és egyes szakértők szerint is, az énekhangot eredetileg imádkozásra használtak, -a tökéletes mantrát együtt „énekelve” érték el Istent, a különböző frekvenciájú rezgésekkel gyógyítani is tudtak.
Diodórosz Szicíliai történetíró már az ie. 1. században tudósított a hely létezéséről. Ő megkísérelte rekonstruálni a korai emberek életét, és állítólag a korabeli történetírók közül senki sem jutott ilyen közel az emberiség egységének felismeréséhez.
„…A kelták földjével átellenben túlnan levő óceánban észak felé van egy sziget … lakóit hüperbóreuszoknak hívják…..Latona ezen a szigeten született, s ezért fiát (Apollónt) ott minden más istennél buzgóbban tisztelik. … A szigeten egy Apollónnak szentelt gyönyörű liget van és egy különös, kerek alakú templom, melyet sok áldozati adomány díszít … Apollón minden tizenkilencedik évben eljön erre a szigetre, vagyis abban az időben, amikor az égitestek (a Nap és Hold) ugyanabban az együttállásban térnek vissza; és ezért nevezik a tizenkilences időközt Meton nagy évének…”
Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé c. művében is említi e tájat: A Föld, mivel egy forgó anyaghalmaz, a centrifugális erő hatására üreges maradt, belül van egy vasmag, egy belső Nap, – e térben, a kéreg belső oldalán, egy másik, felfelé görbülő horizontú világ található, Véleménye szerint a Hüperboreoszok csupán látogatók a „Külső Föld”-ön, valójában fejlett technológiájukkal odalentről figyelnek minket, miután létrehozták az ősi civilizációkat, és bennük véli felfedezni magukat UFO-kat is.
Jean-Philippe Rameau: Les Boréades /opera/ szerint egy iszonyatos vihar , –Boreas, – pusztítja el a királyságot.. erről a birodalomról lehet-e szó, nem tudom, de az operában szereplő Abarisz személye a változatosság kedvéért most a szkíta valláshoz vezet minket
Arisztotelész szerint Pitagorasz a hüperboreoszok Apollónjának fia.
Ők, a tudomány korai képviselői, köztük a Pithagoreusok ilymódon kapcsolódnak ehhez a helyhez.
Az járta, hogy a létező lények között voltak istenek, emberek, és olyanok, mint Pitagorasz. Az ókori egyiptomiaknál ez a nézet szintén a mindennapok része volt.
Állítólag egyszerre több helyen tudott tartózkodni, ismerte 4 előző életét, csodákat tett és akár démonokkal is társalkodott. Annyira karizmatikus személyiség volt, hogy első nyilvános tanítása után hatszázan csatlakoztak testvériségéhez anélkül, hogy akár csak a családjuktól is elbúcsúztak volna.
Tanítása szerint a lélek halhatatlan és átalakul az élő dolgok más fajaivá; ami létrejön, az újra megszületik határozott ciklikus folyamatban, lévén, hogy semmi sem tökéletesen új; végül, hogy minden dolgot, ami élőként jön a világra, rokonunkként kell kezelni.
Közös pontok: Nap, Apolló, Hyperborea
Stonehenge és Hyperborea:
A Bournemouth Egyetem régészének, Timothy Darvillnak elmélete szerint Stonehenge az egészség és a gyógyítás istenének otthona, az egészségisten a római Apolló és a görög Apolló megfelelője, tehát a fény és a nap istene. A télen Apollon Hyboriába (Hiperborea) vándorolt, melynek helyszínéül (Észtország és Skandinávia mellett) a Brit-szigeteket, leginkább Stonehenge-et tartják. Az őt követő imádók itt emelték fel a különös kőóriásokat.
Darvill szerint az egészség istenének kultuszát több ezer éve őrzik így. Innen továbbgondolva Stonehenge kapcsolatban áll a görög gyógyítókkal is, különös tekintettel a híres gyógyító istenre, Aszklepioszra, akit Apolló fiának tartanak – és ezt nagyon szeretem! Ismét visszajutottam 
Arisztotelészhez!
Stonehenge-et régóta úgy gondolták, hogy különösen fontos a nyári napforduló idején, de Darvill véleménye szerint a téli napforduló sokkal fontosabb. A cikk eredetije itt
Stonhange és fura ‘újjáépítéséről sok képpel cikk itt
Azóta:
Időszámításunk előtt nemsokkal Ezekiel, – bibliai személyiség, – is észak felé pillant könyvének első fejezetében leginkább ismert látomásában: ” Láttam, hogy forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna. Négy élőlény alakja volt ott. „
Lyman Frank Baum „látomásában” az Óz a csodák csodájában Az északi boszorkány segíti Dorothyt a hazajutásban.