Jung –i meseelemzése
A történet, melyet a jungi archetípus-rendszer és meseelemzés szempontjai szerint szeretnék bemutatni, a Jégvarázs, eredeti címe szerint Frozen. A film 2013-ban látott napvilágot, és azonnal a Disney egyik legkedveltebb animációs meséjévé nőtte ki magát számos korosztály körében, és népszerűsége azóta is töretlen. A történet egy északi helyszínen, egy fjordban található eldugott királyságban játszódik, a történet ideje annak fiktív volta miatt nem releváns, de valószínűsíthető, hogy jóval napjaink előtt játszódik. Arendelle országának trónján egy király ül, aki feleségével és két lányával, Elsával és Annával él a kastélyban. Elsa, az idősebb testvér – így a trón várományosa – egy különleges varázserő birtokosa, mellyel képes irányítani a havat és a jeget. Kiskorukban e szokatlan erő számos varázslatos pillanat és együtt eltöltött idő eredője, húgával rengeteget játszanak együtt, ám egy napon egy ilyen alkalommal Anna véletlenül megsérül, hiszen Elsa még fiatal, és nem tudja biztonságosan uralni és szabályozni adottságát. A szüleik aggodalmukban az erdő varázslényeinek, a trolloknak a segítségét kérik, akik képesek ugyan meggyógyítani a lányt, de figyelmeztetik a családot Elsa egyre növekvő erejére, mely egy különleges adottság, ugyanakkor veszélyforrás is egyben, ha a lány nem megfelelő módon kapcsolódik hozzá, és nem tanulja meg irányítani azt. Elsát lelkiismeretfurdalás gyötri, aggódik testvére épségéért, és saját kudarcának éli meg e balesetet, mely benyomást tovább erősíti édesapja intelme, aki szerint jobb, ha elnyomja magában ezt az adottságot, nem éli meg s titokban tartja mások előtt. Ennek hatására Elsa – akinek meggyőződése, hogy csak így óvhatja meg szeretteit – eltávolodik Annától, érzelmileg és az együtt töltött idő tekintetében is. Egészen serdülőkorukig így élnek, amikor egy tragikus balesetben elveszítik szüleiket, és ettől fogva még nagyobb elszigeteltségben élnek a társadalomtól és egymástól is egyaránt. E sivár és kapcsolatok nélküli életbe hozhatna fordulópontot Elsa királynővé koronázása – mely eseményt Anna reményekkel telve, míg Elsa szorongva és bizonytalanul vár – de két testvér vitába bonyolódik egy szabadabb és nyitottabb élet lehetőségén, mely a királynőből rendkívül intenzív és kontrollálhatatlan érzelmeket vált ki, és ennek hatására váratlanul varázsereje is utat tör, megdöbbentve és megrémisztve mindenkit. Varázsereje hatására az egész királyságban beköszöntött a tél. Elsa emaitt – ismét azért, hogy megvédje szeretteit és népét, és mert fél saját erejétől és annak hatásától, és szégyelli tettét – elmenekül a kastélyból. Anna nemrég megismert udvarlójára, Hansra bízza az ország irányítását, és elindul, hogy megkeresse nővérét. Az úton megismeri Kristoffot, a jegesembert, aki praktikus, anyagi okokból úgy dönt, segít a hercegnőnek küldetése végrehajtásában. Emellett találkoznak Olaffal, egy Elsa által teremtett hóemberrel, aki elvezeti őket Elsához. A királynő közben ereje segítségével teremtett magának egy jégpalotát, ahol egyedül, messze a társadalomtól szeretne élni. Anna kérleli, hogy térjen vissza, és vessen véget a metsző télnek, ekkor megint érzelmekkel töltött, intenzív vitába bonyolódnak, mely során Elsa érzelmei és így ereje kitörnek kontrollja alól, és Anna újfent megsérül. Elsa teremt egy hószörnyet, és az kidobja húgát és segítőit a hópalotából. Kristoff elviszi a lányt a trollokhoz, azt remélve, hogy ők meggyógyíthatják a lányt, azonban szerintük csak az igaz szeretet ereje gyógyíthatja meg őt, emiatt a fiú visszasiet vele a kastélyba, hogy Anna fiatal udvarlója segíthessen a lányon. Eközben azonban ő, és parancsára a királyság katonái Elsa elfogására indulnak, amelyet véghez is visznek, és visszaviszik a királynőt a kastélyba, ahol fogva tartják. Anna azt reméli Hans szerelme meggyógyítja majd, de a férfi ekkor felfedi valódi szándékait: csak eszközként tekintett rá, hogy hatalomhoz juthasson és megszerezze királyságukat. Anna ekkor rájön – ahogyan Kristoff is – hogy igaz szerelme Kristoff, és találkoznak a befagyott fjord jegén. Elsa, aki közben megszökött, és szintén arra menekül, harcba keveredik Hanssal, aki azt hazudja neki, hogy a lány ereje megsebesítette és megölte tesvérét, így ő teljesen összetörik. Hans ezt kihasználja, és épp végezni készül Elsával, amikor Anna ez megpillantja, s utolsó erejével nem Kristoffhoz megy, aki meggyógyíthatná, hanem Elsa életét óvja meg, ám eközben maga jégszoborrá válik. Elsát ez teljesen összetöri, könnyek között megöleli húgát, és ezen tiszta, önzetlen érzelemkinyilvánítás hozza vissza Annát az életbe. Ekkortól a két testvér teljes és boldog életet él, Elsa visszatér a királyság élére, ereje nem átok, hanem adottság és áldás ezután, Anna és Kristoff boldog pár, Hans, a szélhámos megkapja méltó büntetését, a királyságban véget ért az örök tél, és harmónia uralkodik.
A történet fókuszában, és így legjelentősebb karaktereiként egy testvértpárt találunk. Anna és Elsa gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, nemcsak testvérek, hanem legjobb barátok is. Az idősebb nővér varázserejének származására nem derült fény, ugyanakkor mindenki egy kissé idegenkedve és félve kezelte azt, kivéve testvérét, aki gyermeki kíváncsiságának köszönhetően és a felnőttekre jellemző konvencionalitástól mentesen képes volt benne meglátni a szépet, és csodálta azt. Ekkor Elsa szokatlan képessége számos varázslatos pillanat és együtt eltöltött idő eredője volt, húgával rengeteget játszottak együtt, és nagyon szoros a kapcsolatuk, ám Anna sérülése fordulópontot hozott ebbe az idillikus gyermekkorba. A baleset nem volt váratlan, hiszen Elsa még fiatal, és nem tudja biztonságosan uralni és szabályozni adottságát. Az ilyen véletlen balesetek minden gyermekkori testvérkapcsolat velejárói, azonban e helyzetben Elsa varázsereje miatt a sérülés sokkal nagyobb és veszélyesebb. Elsa azonnali reakciója a bűntudat, a szégyen volt, ezek az első negatív érzelmek, melyeknek okozója varázsereje volt. Válasza a krízisre az azonnali és teljes elzárkózás volt húgától, melyet a szülei aggodalmai és intelmei is megerősítettek, azt közvetítve felé, hogy varázsereje egy veszélyes és titkolandó képesség. Tovább mélyítette a két lány között a szakadékot és ezzel egyéni izolációjuk mértékét a szüleik korai és váratlan halála, mely kapcsolódási pontot jelenthetett volna, ha úgy döntenek, együtt dolgozzák fel ezt a tragédiát, de ez nem történt meg, sőt, a társadalomtól való elzárkózás mértéke is növekedett. Ezen múltbeli események, és az azokra adott reakciók és válaszok formálták a két karakter jelen helyzetét is a film kezdetén. Ebből az érzelmi statikusságból és stagnálásból, mely komfortzónájukat jelenti, a történet konfliktusa kényszerítette ki őket, melyet a koronázás és az emiatt odautazó vendégsereg jelentett. Elsa szorongva és kételyekkel fogadta az új helyzetet, melynek elutasítása szóba sem jöhetett számára, hiszen szüleitől a kötelességek teljesítését és szabályoknak való megfelelést sajátította el. Anna ezzel szemben – aki ezelőtt is passzív elszenvedője volt a magánynak, melyet nővére választott s ezzel okozott neki is – reményteljesen várta az eseményt. Az izoláció miatt, melyben élete jórészét töltötte, egy szeretetre, kapcsolódásra és élményekre éhező fiatal lánnyá cseperedett, kinek minden vágya kilépni a világba, és megtapasztalni annak végtelen és leírhatatlan változatosságát. A tapasztalatok hiánya miatt egy rendkívül idealizált kép élt a fejében, szinte gyermeki naivitással fordult minden és mindenki felé, és ez számos veszélyt rejtett magában. Kettejük kapcsolatát Elsa oldaláról még mindig az érzelmi elzárkózás és óvatosság uralta, Annát azonban mindez egyre jobban bántotta, hiszen nem ismerte annak okát.
Jelentős karakter még Hans, aki vendégként érkezett a koronázásra, és akivel Anna azonnal megtalálja a közös hangot. A fiatal herceg saját országában – 12 testvére mögött – az utolsó az öröklési sorban. Ez csupán egy elejtett háttérinformációnak tűnhet, azonban kulcsfontosságú ahhoz, hogy a herceg későbbi tetteinek motívumrendszerét megérthessük. Anna végtelen ártatlanságának és naivitásának legjelentősebb példája az, amikor néhány óra ismeretség után szeretett volna menni a herceghez, melyet józan és reális gondolkozású nővére ellenzett, és e nézeteltérés létrejötte eredményezte Elsa kirohanását, mely ereje felfedéséhez és szökéséhez vezetett.
Kristoff – aki Anna segítője, majd igaz szerelme lesz – múltjáról igen keveset tudunk. Családja nincsen, de meglehetősen szoros kapcsolatot ápolt a filmben megjelenő varázslényekkel, a trollokkal. Élete, munkája a film kezdetén teljesen átlagos, emberi kapcsolatai elég szegényesek, és ez előrevetíti személyiség- és archetípusfejlődésének lehetséges útját.
A történet középpontjában a két testvér karakterének és konfliktusaiknak – legyenek azok személyen belüliek vagy személyköziek – megismerése, és az átélt események hatására bekövetkező karakterfejlődés áll. A kibontakozó cselekmény és a biztosított háttérinformációk segítségével egyre részletgazdagabb betekintést nyerhetünk Elsa személyiségének felszíni és mélyebb alkotóiba. A felszínen, melyet a külvilág ismer és lát, a leendő majd uralkodó királynő egy összeszedett, céltudatos, érzelmeit, félelmeit és vágyait kontroll alatt tartó individuum. Ez az a „maszk” vagy persona, melyet a karakter tudatosan igyekszik megjeleníteni, azonban meglehetősen énidegen, hiszen helyzeténél és státuszánál fogva a megfelelésre, és az elvárt viselkedésre irányuló külső nyomás jelentős, ezáltal az árnyékszemélyiség és persona összehangolása az én egy nagy kihívása. Így szükségszerűen árnyékszemélyiségébe süllyed minden olyan eleme a személyiségének, mely ezzel, illetve tudatosan (akár kötelességtudatból) választott életformájával nem összeegyeztethető. Ide tartozik minden érzelem, gondolat – mely szerepével nem kompatibilis – legyen szó varázserejéről, ahhoz fűződő ambivalens viszonyáról, valódi énjének megéléséről vagy testvérével való kapcsolatáról, illetve a szorongás, melyet mindez kivált belőle. Árnyékszemélyisége, és ezzel ösztönvilága a film egy bizonyos pontjáig elnyomásra kerül, és így elkerülhetetlenné válik annak előtörése. Ez nagyon szemléletes és már-már szimbolikus formában ölt testet, hiszen erőteljesen kapcsolódik varázserejéhez: a film kulcsjelenete, amikor érzelmei és szorongásai olyan heves szintre jutnak, hogy képtelen kontroll alatt tartani őket, és varázsereje szinte kirobban belőle, és felszínre jutnak az eddig mélyre száműzött személyiségelemei. Elsa személyiségfejlődésének – az önazonos létezés elérése mellett – egy másik nagy kihívása az emberi kapcsolatok kialakítására való képesség fejlesztése és megélése, legyen szó idegenekről, vagy saját testvéréről, azonban ez nem lehetséges a harmonikusan működő személyiségszerkezet nélkül.
Anna e sajátosságoknak köszönhetően kezdetben csak elszenvedője saját sorsának, és burokban él, anélkül, hogy reális elképzelése lehetne az emberi kapcsolatok valós működéséről és erejéről. Karakterfejlődésének egyik fő kihívása hasonlatos Elsaéhoz, – tekintve, hogy múltjuk számos közös pontot tartalmaz, annak ellenére, hogy az események és döntések ellentétes odalán voltak is – ez pedig a kapcsolatok kialakítására, szeretet megélésére (annak minden veszélyével és kihívásával) való képesség, de míg Elsa óvatossága, zárkózottsága miatt ütközik nehézségekbe, addig Annát naivitása és ártatlansága hátráltatja ebben.
A történet – ahogyan az a mesék sajátja – bővelkedik a szimbólumokban. A király, mint kettős autoriter személy jelenik meg, hiszen egy személyben országa és családja vezetője is. Elsa számára az elvárások, kötelességek megfogalmazója, illetve szimbóluma, mely értékrendet a lehető legteljesebb mértékben elfogad és igyekszik internalizálni apja halála után is, még akkor is, ha ez belső konfliktusokhoz vezet. Elsa varázsereje – bár léte önmagában is teljesen elfogadható és reális a mesék mágikus világában – és annak előtörése, kezdetben kontrollálhatatlansága kapcsolatban áll hasonlóan szabályozni igyekezett érzelmeivel, félelmeivel, már-már annak látványos szimbólumaként értelmezhető. A kettő rejtegetése is együtt jár, hasonlóan ahhoz, amikor Elsa elmenekül a kastélyból és a továbbiakban nem nyomja el varázserejét, és ezzel személyisége egy jelentős része is felszínre kerülhet. Az ekkor látható drasztikus öltözetváltása is szimbolikus, ezt az újonnan felfedezett és megélt szabadságot jelzi: az udvar és konvenciók által rákényszerített és elvárt ruha helyett egy sokkal önazonosabb, önmaga által megalkotott ruha és hajviselet látható rajta ezt követően. Elsa varázsereje ezen általános szimbolikán túl finom árnyalatokat is tartalmaz: egyaránt asszociálható pozitív érzelmekkel, és a teremtéssel, illetve negatív érzelmekkel és destruktivitással. Előbbi a szimbóluma Olaf, a beszélő hóember, akit Elsa alkotott, és e naiv, tiszta lény segíti útján Annát nővére keresése során, és mindkettejükben felidézi gyermekkori boldog emlékeket. A destruktivitás, elzárkózás, Elsa szorongásainak és érzelmeinek negatív oldalának megtestesülése a hószörny, melyet azért alkotott meg, hogy távol tartsa magától az embereket. Az emberen rejlő potenciális teljességre hívja fel a figyelmet az, hogy egyetlen individuumban fellelhető a teremtés, életadás és pusztítás képessége is, mely végtelenül antagonisztikus erők természetükből adódóan feltételezik egymás létét, és csak a harmonikus működés révén létezhetnek egymás mellett. Erejének hatása, és az ebből következő évszakváltás is többlet-tartalommal bír: a nyár, a melegség, boldogság helyét váltja fel ereje elhatalmasodásával a tél, a hideg, a fagy, a kétségbeesés időszaka az egész országban, és ez csak akkor szűnik meg, ha a konfliktusok megoldódtak és a kapcsolatok helyreálltak. Ehhez kapcsolódik, illetve Elsa érzelmeinek alakulását hivatott szimbolizálni a mese végén a mindent elsöprő hóvihar kialakulása, majd azonnali megszűnése. A jég, mely a víz egy formája, ahhoz való kapcsolódása miatt egyfajta ősvalami, mely felszínre kerül személyiségében, a személyiségbe való alámerülés és szembenézés által, amellett, hogy a jég és a hó a mese első felében a(z érzelmi) hidegség, elzárkózás szimbóluma is.
A kultúra és így a tudattalan kollektív szegletére hívja fel a figyelmet, hogy a filmben számos olyan elem van, amely a mese fantáziavilágába beemelve napjaink kultúrájának és művésztének részét alkotják: a film első felében a kastély képcsarnokában a fantázia szüleményei helyett (a teljesség igénye nélkül) Pieter Bruegel és Jean-Honoré Fragonard műalkotásai jelennek meg. Az ekkor elhangzó dal a szerelemről, a kapcsolódás megtalálásáról szól, és e kontextusban mindennek a kultúrán átívelő, és kollektív voltát hangsúlyozza. Emellett a mese képi világa bővelkedik az európai és különösen a skandináv országok folklórjának részeként azonosítható mintákban, legyen szó az öltözködésről, a ruhák vagy anyagok mintájáról.
A trollok fontos szerephez jutnak a történetben, a karakterek látogatása lakhelyüknél, az erdőben egyfajta kapcsolódással jár a mély-énnel, illetve az érzelmekkel, ösztönvilággal való kapcsolódás szimbólumaiként értelmezhetők, melyet egyfajta mitikus ködbe burkol a tény, hogy varázsvilágbeli lények által történik meg.
Anna archetípusa a történet kezdetén ártatlan, amely legnyilvánvalóbban naivitásában érhető tetten, illetve azon jellemzőiben, hogy a rendkívül őszinte, nyitott a tapasztalatokra, kíváncsi arra, milyen is az élet valójában, és könnyedén, már-már könnyelműen bízik meg bárkiben, legyen szó akár idegenekről is, akiket alig ismer. Ezen archetípus jellemzőket múltjának sajátosságai, addigi életútja eredményezi és egyben indokolja meg. Karakterfejlődésének katalizátora az események kontrollálhatatlan alakulása mellet személyes döntése – miszerint megkeresi nővérét és visszahozza, megmenti – volt, és ez az elhatározás, melyet a szeretet vezényelt, indította el útján, amely egyszerre fizikai és metaforikus. A komfortzónájából való kilépés – mely egyszerre volt tehát a körülmények és döntés eredménye – és ezzel a valódi világba vezető út – ami messze van az idealista álomképtől, ami eddig a fejében élt erről – azonnal alakítani kezdte karakterét. Ehhez Kristoff megjelenése és épülő kapcsolatuk is nagyban hozzájárult, és így haladt tovább Anna a következő fejlődési szintre, mely a polgár archetípusa. Kristoff a történet kezdetén maga is ebbe a típusba sorolható, és együtt töltött idejük során mindkettejüknél megfigyelhetők az archetípusra jellemző karaktervonások. Eszerint megbízható, ésszerű gondolkodású, két lábbal áll a földön, így a kitűzött feladatot felelősségteljesen képes véghez vinni. Éppen ezek a tulajdonságai vezették arra, hogy segítsen Annának küldetésén, mely során számos közös jellemvonás alakot ölt kettejükben. Ugyanakkor kezdetben megjelenik a típus jellemző kihívása is, mely szerint hajlamosak elhamarkodottságra. Ennek példája, amikor Kristoff először azonnal nemet mond Anna kérésre, hogy segítsen neki, vagy amikor átgondolatlanul uzsorásnak nevezi az eladót, így az nem hajlandó kiszolgálni őt. Ismeretségük kezdetén jellemző a típus másik kihívása is, az önteltség, mely néha kommunikációjukban nyilvánul meg, de hamar megszűnik. Mindkettőjük személyiségfejlődését megnehezíti, hogy életük jelentős részében család, biztos érzelmi légkör nélkül nőttek fel, így animájukkal való kapcsolódás kihívást jelent. Amikor megérkeznek Elsa kastélyába, Anna felajánlja nővérének, hogy segít neki bármiben, megóvja, támasza lesz, és emellett megértően, empatikusan fordul nővére felé, nem önös érdek hajtja, hanem a segítségnyújtás vágya. E fejlődés eredményeképp Anna már a támogató, segítő (caregiver) archetípusba tartozik, azonban Elsa ekkor nem áll még készen erre a kapcsolatra, nincs, ami elég erős lenne ahhoz, hogy nála is karakterfejlődés következzen be ekkor, Anna megint megsérül, és Elsa elűzi őket. Kristoff is a segítő, gondozó típusba kerül, amikor Annát elviszi a trollokhoz, támaszaként szolgál és teljes szívéből aggódik érte. Noha ekkor már kezdenek kialakulni romantikus érzelmei iránta, de a revelációra várni kell, nem kerülnek a felszínre, amíg azt hiszi, Anna Hansot szereti. Az események sodródása állítja a haldokló Annát a történet végén döntés elé: saját életét feláldozva menti meg testvérét és így archetípusa szeretővé válik. Ennek legjelentősebb indikátora, hogy annyira szereti testvérét, hogy hajlandó életét áldozni érte, hiszen a szerető archetípus nemcsak romantikus jelleggel interpretálható. Ugyanakkor Kristoffban ez az archetípus ilyen értelemben fedezhető fel, amikor azért küzd, – és végül lenne hajlandó saját épségét is kockáztatni – hogy Annát megmentse.
Elsa archetípusa a történet kezdetén felfedező. Noha látszólag indokolt lenne egy másik, a rendhez és szociabilitáshoz közelebb álló archetípusba sorolása, mindezen tulajdonságai csak a külvilág felé közvetített maszk alkotói, a persona elemei. Mindaz, ami egy felfedezőt azzá tesz, ami – függetlenség, bátorság, nonkonfornitás, öntörvényűség és elidegenedés veszélye – megjelenik a karakternél valamilyen formában, vagy mélyen az árnyékszemélyiségbe száműzve létezik, arra várva, hogy kitörhessen, amely a báli jelenet és menekülés során következik be. E fordulópont kiszakítja élete addigi medréből, és ezzel kezdetét veszi személyiségfejlődése. Ahogyan elhagyja a társadalmat, pozícióját, testvérét, és kitaszítottá válik, archetípusa is ilyen irányba mozdul el. Megszabadul az összes eddig rákényszerített szabálytól és normától, és ebben a helyzetben képes megélni csorbítatlan létezésének minden elemét, és az ebből származó felszabadultságot és boldogságot. Szimbolikus helyszín a jégpalota, melyet Elsa épít magának, az elzárkózás, magány, egyedüllét vágyaként értelmezhető. A palota falainak színei is jelentéssel bírnak: alaphelyzetben kékek, mely nyugalmat és összeszedettséget sugároz, ám ha alkotójuk fél, vagy dühös, színei is eszerint válnak pirossá vagy sárgává. Az első megkönnyebbülés elmúltával a kitaszítottság árnyoldala, a magány, a kétely, a törvényenkívüliség nyomasztó érzése is megjelenik. Ugyanakkor elhatározása – miszerint mindenkinek jobb, ha a társadalomtól távol, egyedül él – akkor sem inog meg, amikor Anna megérkezik palotájába, hiszen ekkor Elsa még nem áll készen érzelmileg a megnyílásra, kapcsolódásra, így elutasítja testvére segítségét és szeretetét. Elsa ugyanakkor szereti húgát, fontos számára, de fél és meg van győződve arról, hogy csak a távolság által óvhatja meg önmagától szeretteit, és magát is a sérüléstől. Később azonban, a befagyott fjord jegén – látva húga önzetlen szeretetének tagadhatatlan bizonyítékát, melynek jele, hogy életét áldozná érte, ahelyett, hogy a sajátját megmentse – képessé válik arra, hogy maga is kifejezze érzéseit, és megélje őket a mélybe kényszerítésük helyett. E gesztus, és a rá adott reakciója által fejlődik archetípusa gondoskodóvá. Láthatjuk, hogy mély empátiával fordul ekkor és ezután a testvére és már karakterek felé, olyan emberré válik, akire testvére és alattvalói számíthatnak, biztos kézzel és együttérzően vezeti majd országát.
Hans archetípusa a varázsló, és annak az árnyoldala jelenik meg nála: cselszövést tervez, átveri az ártatlan és naiv Annát, kihasználja tudatlanságát, hogy megszerezze azt, ami nem őt illeti, hiszen más módon, saját helyzete által sosem juthatott volna hatalomhoz és királysághoz. Emellett egy egész országot manipulál, és használ ki könyörtelenül saját céljai eléréséhez, akik pozíciójánál fogva és Anna ítélete miatt megbíznak benne, eközben pedig igyekszik bölcs és megbízható vezető szerepében feltűnni, de igazi karakterfejlődés ilyen irányba nem következik be nála.
Látható, hogy személyiségfejlődésük során az egyes karakterek szembesülnek árnyékszemélyiségükkel – ez a folyamat minden karakternél lejátszódik, de Elsánál a leglátványosabb – és a fejlődés elengedhetetlen folyamata, hogy animájukkal és animusukkal is kapcsolódni tudjanak. A három fő karakter múltjából, és családjának hiányából adódóan – ahhoz, hogy valódi érzelmi kapcsolatokat tudjanak kialakítani – animájuk meglelése és megélése elengedhetetlen, e folyamat zajlik le a történetben egymással való kapcsolódásuk hatására. Eszerint a pszichés funkciók és társas kapcsolatok fejlődése egyidőben, egymást támogatva következik be, mindkettő léte és alakulása feltételezi a másikat, és nem következhetne be a másik nélkül, kifejezve azt, hogy az individuum személyes fejlődésének gyakran elengedhetetlen katalizátorai életének szereplői, és az így formálódó kapcsolatok. Amikor animájuk és animusuk harmonikus személyiségelemekké válnak, képesek felfedezni magukban a Selbst-et, és ezzel beteljesítik személyiségfejlődésüket, melyre születésüktől fogva képesek és hivatottak voltak. Ezen „isteni” elem felfedezésével és megélésével válik személyiségük harmonikusan funkcionálóvá és teljessé, így találják és élik meg önmagukat annak igazi valójában, és ez a bejárt személyiségfejlődési út nélkül elképzelhetetlen lett volna.
Készítette: K.L.