Isten 12 gyermeke: ősi asztrológiai mese arról, hogy miért vagyunk itt
Az egyik hajnalon Isten a Zodiákus 12 Gyermeke elé állt, és mindegyikükbe elültette az emberi élet magját. Egymás után minden egyes jegy előlépett, hogy átvegye a számára kijelölt ajándékot.
“Kos, neked adom először a magjaimat, hogy tied legyen a megtiszteltetés, kérlek ültesd el őket. Hogy minden egyes elültetett magból még egymillió növekedjen a kezeid alatt. Nem lesz időd látni, hogy a magok növekedjenek, mert minden, amit elültetsz, újabbakat teremt, amelyeket újra el kell ültetni. Te leszel az első, aki az emberek elméjének talajába elültetik az én ötleteimet. De nem a te feladatod, hogy tápláld az eszmét, sem az, hogy megkérdőjelezd. A te életed a cselekvés, és az egyetlen cselekvés, amit neked tulajdonítok, az, hogy elkezdd tudatosítani az emberekben teremtésemet. Jó munkádért az önbecsülés erényét adom neked.”
“Bika, neked adom az erőt, hogy a magot anyaggá építsd. A te munkád nagyszerű, türelmet kíván, mert be kell fejezned mindazt, amit elkezdtél, különben a magok a szélnek vesznek. Nem szabad megkérdőjelezned, sem meggondolnod magad közben, és nem szabad másokra hagyatkoznod abban, amit kérek tőled. Ehhez az Erő ajándékát adom nektek. Használd bölcsen.”
“Ikrek, neked adom a válaszok nélküli kérdéseket, hogy mindenkinek megértést adj arról, amit az ember maga körül lát. Soha nem fogod megtudni, miért beszélnek vagy hallgatnak az emberek, de a válaszok keresésében mindig megtalálod a Tudás ajándékát.”
“Rák, rád bízom azt a feladatot, hogy megtanítsd az embereket az érzelmekre. Az a tervem, hogy nevetést és könnyeket okozz nekik, hogy minden, amit látnak és gondolnak, belülről teljességet fejlesszen ki bennük. Ehhez adom neked a Család ajándékát, hogy a teljességed megsokszorozódjon.”
“Neked, Oroszlán, azt a feladatot adom, hogy a világnak megmutasd a Teremtésemet a maga teljes ragyogásában. De óvakodj a büszkeségtől, és mindig emlékezz arra, hogy ez az Én teremtésem, nem a tiéd. Mert ha ezt elfelejted, az emberek megvetnek. Sok öröm van abban a munkában, amelyet rád bízok, de csak ha jól végzed azt. Ezért a Becsület ajándékát te kapod.”
“Tőled, Szűz, azt kérem, hogy vizsgáld meg mindazt, amit az ember a Teremtésemmel tett. Neked kell élesen megvizsgálnod az emberek útjait, és emlékeztetned kell őket a hibáikra, hogy általad tökéletesedhessen Teremtésem. Ehhez adom neked a Tiszta Gondolkodás ajándékát.”
“Neked, Mérleg, a tanítás küldetését adom, hogy az ember szem előtt tartsa a másokkal szembeni kötelességeit. Hogy megtanulja az együttműködést, valamint azt, hogy meglássa cselekedeteinek következményeit. Mindenhová, ahol viszály van, téged helyezlek, és erőfeszítéseidért a Szeretet ajándékát adom neked.”
“Neked, Skorpió, egy nagyon nehéz feladatot adok. Képes leszel megismerni az emberek elméjét, de nem engedem, hogy beszélj arról, amit megtudsz. Sokszor fájni fog neked az, amit látsz, ezért néha talán elfordulsz tőlem, és elfelejted, hogy nem Én vagyok az, hanem az Én Ideám elferdülése okozza fájdalmadat. Annyi mindent fogsz látni az emberből, hogy állatiasnak fogod őket látni, és annyit fogsz birkózni a saját állati ösztöneiddel önmagadban, hogy elveszíted az utadat; de amikor végül visszatérsz Hozzám, Skorpió, akkor számodra az élet egyik legfőbb ajándékát tartogatom.” A célt.
“Nyilas, arra kérlek, hogy nevettesd meg az embereket, mert ha félreértik az Én terveimet, megkeserednek. A nevetésen keresztül reményt kell adnod az embereknek, és a reményen keresztül vissza kell fordítanod a szemüket Hozzám. Sok életet fogsz megérinteni, ha csak egy pillanatra is, de meg fogod ismerni a nyugtalanságot minden életben, amelyet megérintesz. Neked, Nyilas, a Végtelen Bőség ajándékát adom, hogy elég szélesre tárulj, és a sötétség minden zugába elérj a fényeddel.”
“Tőled, Bak, kérem a munka nagy részének fáradságát, hogy megtanítsd az embereket dolgozni. A feladatod nem könnyű, mert a válladon fogod érezni az emberiség minden munkáját; de terheid igájaként az emberiség felelősségét a kezedbe adom.”
“Vízöntő, neked adom a jövő fogalmát, hogy az ember új lehetőségeket lásson. A magány fájdalma lesz a tiéd, mert nem engedem, hogy személyessé tedd a tervemet. De azért, hogy az ember szemét új lehetőségek felé fordítsd, neked adom a Szabadság ajándékát, hogy szabadságodban továbbra is támogathasd az emberiséget, amikor csak szüksége van rád.”
“Neked Halak, neked adom a legnehezebb feladatot. Arra kérlek, hogy gyűjtsd össze az emberiség minden bánatát, és add vissza nekem. A te könnyeid végső soron az Én könnyeim lesznek. A bánat, amit magadba szívsz, annak a hatása, hogy az ember félreértette az Én tervemet, de neked együttérzést kell adnod nekik, hogy újra megpróbálhassák. Ehhez a legnehezebb feladathoz adom a legnagyobb ajándékot. Tizenkét gyermekem közül te leszel az egyetlen, aki megért Engem. De a megértésnek ez az ajándéka neked szól, Halak, mert amikor megpróbálod elterjeszteni az embereknek, azok nem fognak hallgatni rád.”
Aztán Isten azt mondta: “Mindegyikőtöknek van egy része az Én tervemből.
Nem szabad összetévesztenetek a nektek adott részt a tervem egészével, és nem kívánhatjátok a részeket egymással elcserélni.
Mert mindegyikőtök tökéletes, de ezt addig nem fogjátok tudni, amíg mind a tizenketten EGYek nem lesztek. Akkor ugyanis mindannyiótok számára feltárul majd az Ideám egésze.”
https://www.facebook.com/katalin.fule.370?
KÍGYÓ, MINT SZIMBÓLUM
A Kígyó az egyik legkedvesebb szimbólumom.
Ősi jelkép, a saját belső energiáink, ösztönös működéseink megjelenítője. Nem külső erőt – saját erőinket és azok működtetésének saját felelősségét jelképezi! Ha feltűnik körülöttünk (akár álomban, meditációban, jelként, stb.), mindig valamilyen beavatás eljövetelét mutatja. A beavatás értendő úgy, hogy az életünk, a világ működéséről valamit lényegében értünk meg, személyes tapasztalásaink, élményeink által. Nem véletlenül az egyik beavató csillagképünk a Tejúttal kapcsolatban lévő Kígyótartó, a Skorpió csillagzat felett, aki egyben a tiszta, ősi női minőség szimbolikája is.
A kígyó a gyógyítás, a bölcsesség, a megújulás és a tisztaság jelképe. A mitológiában Aszklépiosz, a gyógyító varázsló is kígyós bottal (caduceus) ér hozzá betegeihez, akiket egy barlangban elaltatva, ezzel az érintéssel gyógyít. Ízisz fején a királykobra az isteni bölcsesség és tudás megjelenítője. A kígyó vedlése a belső transzformáció, a megújulás képességét jelképezi. Az, hogy a földön csúszva sem lesz koszos, a földi világban is élhető lelki-szellemi tisztaságot, a szívhez hű tisztaságot jelenti!
A kígyó szimbólumot régen a beavatottak hordták, ez jelképezte, hogy viselője átesett a beavatáson és felébredt. A kígyó-erők uralása jelenti a saját erőink tudatos uralását és irányítását, aminek semmi köze nincs elfojtáshoz, ellenben a szívünk tudatossága szerint való éléshez annál inkább! A tisztánlátást, értelmet és világosságot, varázsló-átalakító képességet egyaránt üzeni a kígyó. A varázslás tekintetében pedig a leghétköznapibb szinteken megjelenő élet-alakításról van szó!
A kígyó megjelenhet a kincsek, értékek őrzőjeként, világteremtőként, a feltámadás jeleként, az öröklét jelképeként (Uroborosz), a magyar hagyományban a fehér kígyó pedig a szent helyek és a Mag őrzője, védője.
ZA.
A halállal egy másik dimenzióban születünk újjá: döbbenetes elmélet látott napvilágot
Ez mindent megváltoztathat az életről és a halálról…!
Geoffrey Hodson kortársai amellett érveltek, hogy a kutató elképesztő képességekkel rendelkezett, és ezek segítségével tanulmányozta és írta le azt a finom világot, amelyben minden élőlény lelke születik és él.
Nyilván nehéz lesz hinni benne, de maga a kutató is kételkedett a tényben. Hodson azt mondta, hogy a világ, amelybe mindannyian eljutunk életünk vége után, nem is annyira ismeretlen. A kutató szerint az ember minden alkalommal felkeresi ezt a világot alvás közben.
Amikor a fizikai test alszik, az ember ébren van abban a testben, amelyben a földi élet befejezése után is marad. Geoffrey Hodson csak abban találja meg a különbséget az alvás és a halál között, hogy alvás közben nem szűnik meg kapcsolatunk a sűrű testtel.
Mi történik az emberrel abban a pillanatban, amikor a kapcsolat a fizikai testével örökre megszakad? Geoffrey Hodson szerint a tisztánlátás segítségével végzett kutatásoknak köszönhetően felfedezte, hogy az esetek többségében az ember nincs is tudatában annak, hogy földi élete befejeződött.
Megjelennek elméjében életének eseményei minden győzelemmel és veszteséggel, valamint azokkal az eredményekkel, amelyekhez ezek vezettek.
A kutató szerint nagyon fontos az ilyen áttekintés pillanata, hiszen ebből meríti az ember a megélt élet bölcsességét.
Az áttekintés után a teljes öntudatlanság ideje következik. Ez a szakasz személyenként egyedi, és akár 48 óráig is tarthat. Ezt követően az ember új életre ébred, gyakran anélkül, hogy észrevenné, mi történt. Ebben a pillanatban az emberrel találkozik valamelyik rokon vagy asszisztens, aki támogatja az újonnan érkezőt, amíg hozzászokik az új életéhez.
Az új világba való beilleszkedés után az ember továbbra is folytatja azt a dolgot, amely a legnagyobb érdeklődést keltette fel a földi élete iránt.
A tudósok például folytatják kutatómunkájukat, amelynek eredményei mára egyre termékenyebbek.
Mert az új világban új ismereteket fedeznek fel az anyag szerkezetében és az evolúcióban, amelyek a földi életben rejtőztek.
Ugyanígy a földi életben a festészet iránt szenvedélyes emberek továbbra is a szépségre törekszenek, a gondolat hatalmas erejével új alkotásokat hoznak létre. A zenészek felfedezhetik a művészet mélyebb megértését.
A gondolat hatalmas ereje a másik világban nemcsak új műalkotásokat hoz létre, hanem azokat az előnyöket is, amelyek leginkább érdekeltek minket a földi életben. Például a ruhákat és az ékszereket akaraterővel azonnal megváltoztathatjuk.
A vér ugyanígy jön létre. Igaz, Geoffrey Hodson szerint a finom világban nincs rá szükség. Ami az élelmet illeti, a másik világban is elveszíti jelentőségét. Minden, ami a finom test számára szükséges, felszívódik a környező légkörből. Ez automatikusan megtörténik, mint a lélegzetvétel a sűrű világban.
Geoffrey Hodson szerint az ember másvilági életének érzelmi összetevője és körülményei attól függnek, hogy az ember milyen életmódhoz ragaszkodott a sűrű testben.
A barátságos ember egy barátságos világban ébred fel, és egy pesszimista és büszke ember számára az új világ elhagyatottnak és komornak tűnik. Minden érzelem, amely a földi életben uralkodott az emberben, egy másik világban, korábban ismeretlen erővel tapasztalható meg.
Például, ha egy személyt élete során valamilyen kielégítetlen vágy miatt gyötörtek, ez a gyötrelem különösen éles lesz az üldözőjében a finom világban.
De ez a szenvedés nem tart örökké. Hodson szerint ezeknek akkor lesz vége, ha elfogy az ezen vágy kielégítésére fordított energia.
Ha az ember áthalad a szenvedésen és leckét tanul belőlük, azt örökre megtanulja.
A tanulság hatással lesz a következő életére. Ebben az ember undort fog érezni azokkal a vágyakkal és bűnökkel szemben, amelyek miatt szenvednie kellett a finom világban. Így az ember felemelkedik önmaga spirituális megismerésében.
“Egy szeretett személy elvesztése elkerülhetetlenül nehéz, de kiderül, hogy gyakorlatilag nincs min szomorkodni.
Mert a halál felszabadulás és átmenet egy jobb élet felé. A születés nem kezdet. A halál nem a vég.
Az első és a második is csak ismétlődés az életek sorozatában, aminek köszönhetően közeledünk a belső tökéletességhez,”
– írja Geoffrey Hodson kutató.