a motivációról

Hogyan vàrható el egy gyerektől, hogy akarjon tanulni? Hogy várja el egy ember a másiktól, hogy akarjon tanulni? Van manapság bárki, aki akar tanulni? Nem arra gondolok, hogy a jövő érdekében belefeszülök valamibe, hanem csak úgy, kedvtelésből?

Az emberek többségének hobbija sincs, hisz csak èpp azt nem kell megtanítani az iskolákban, hogy lehet valamit szeretni csinálni, és azt, hogyha van valami, amit szeret az ember csinálni, akkor az fontos, és még, ha semmi értelme nem látszik is, akkor is kell, hogy legyen rá idő, legyen hely, és alkalom, – a fejlődésre, hogy ez a felmerülő kis érdeklődés hivatását betölthesse. Hogy általa a gyermek, vagy a felnőtt örömöket éljen meg, ami segíti a tanulást, és egyrészt segíti az önmaga megismerését ( határok, érzelmi töltetek, reakciók ), másrészt segíti a tanulási, megküzdési steatésgiák kibontakozását.

Hogyan várható el egy gyerektől, hogy mindezt mondjuk a földrajzon keresztül tanulja meg, ha esetleg ki se teszi a lábát a lakóhelye pár utcás környezetéből?

Ha valahol már megtapasztalhatta volna, hogy a tanulás jó is tud lenni, hogy az nem mindig izzadtságszagú, hogy milyen jó érzés, mikor egy érdeklődés kielégül, hogy egy kielégült tanulási vágy mennyi más irányban is megnyithatja az érdeklődés kapuit, -talán lenne esélye a földrajznak is. De bocsi földrajz, bármelyik tudományt idebiggyeszthettem volna.

És adódik az a nem kis kérdés, hogy ezt olyan pedagógusok, akiknek nincs hobbijuk, akik maguk is ódzkodnak bármifajta tanulástól, változástól, új ismeret befogadásától, valamint attól, hogy látható cél nélkül, csak önmagukért mozduljanak, -hogyan tudnának, miért akarnának minedehhez terepet teremteni?

Remény:

Szülőként pedig jobb ötlet híján például így tudod segíteni a manód: