– pihis kácsi hétvége agymenéssel –
Az Uránusz a Bikában járt. A változás fókuszában a Föld és a stabilitás, – ami kézzelfogható volt. Most az ikrekes kommunikáció, utazásocskák ideje jött el, -írok hát erről. Utazásról, Kácsról, a helyről, – ! ahol a világ egyik legkisebb, de legszívósabb természetvédője: a fekete bödöncsiga él ! –
A táj ebben a bükki zsákfaluban különösen békés. Őseink már a honfoglaláskor élvezték kincseit, itták forrásvizét, hallgatták a patak csörgedezését, – később a bencések is pont ezt tették.
Mi kb. húsz éve, olykor geoládákra vadászva fedezzük fel mindig új szemszögből. Gyönyörű erdők, barlanglakások, őzikék, kiskocsma és kedves emberek. A kullancsokat szívesen kihagynám, de minden más a szívem csücske.
Itt él a
– Fekete bödöncsiga: biológiai időkapszula. A jégkorszakot is túlélte. Mára az egész bolygón mindössze hat apró élőhelye maradt, – Kács az egyik legfontosabb menedéke.
– Tornai patakcsiga: különleges „szexepilje”, hogy bár máshol is előfordul, a hideg és meleg forrásvizek keveredése itt hozott létre számára olyan stabil otthont, amit sehol máshol nem talál meg.
– A kácsi patakcsiga (Bythinella thermophila): Az igazi titok. Csak 2015-ben fedezték fel, és nem véletlenül lett a beceneve „kácsi fantom”. Ez az alig 2-3 milliméteres endemikus faj az egész világon kizárólag itt, ezen a pár száz méteres patakszakaszon létezik.
A víz: az állandóság záloga
A rengeteg forrás, a hideg és meleg erek találkozása állandó hőmérsékletet és stabil életet biztosít számukra. Anakronisztikus módon, ezek a parányi lények nemcsak élvezik, hanem biztosítják is az állandóságot.
Bár csak csücsülnek a víz alatt, – rendben, néha kicsit arrébb másznak, –, mégis ők azok, akik miatt Kács tájképét nem rombolták le gigaberuházások és szállodamonstrumok. Ők a víz és általa az erkölcsi tisztaság legnagyobb harcosai. Ha nem lennének itt, a vadregényes csendet úgy hallottam, már rég felszántotta volna a profitvágy.
Mint védvár
Vannak ők, vannak a természetvédők, jószándékú civilek és falusiak, akik szerencsére olykor megállnak a kerítésnél, és nem kotorják a kelleténél tovább a patakot. Hálájuk jeléül, jogi és természeti pajzsként a fent részletezett aprócska lények védik a falut. Az ő életterülerükon szerencsére nem a pénz és a sok egyéb ‘okosság, hanem a természet az úr.
A harminc éve még működő kácsi fürdő ma már düledező épületének sok titka és a vízkészlet több aspektusa manapság havonta egy napon, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által szervezett túrán tud az érdeklődők előtt vezetett módon tárulni
Itt megszállva és a patakparton sétálva igazán kézzelfogható a narratíva: ebben a törékeny világban élve és érezve, – nem számít a méret