- – a lefejjezés esetleges altenatívája
A hála manapság rendkívül avit és gáz fogalomnak tűnik, sokszor, mert gyermeki, megalázott szerepeket társítunk mellé. A mesékben a királynak, a filmekben a földesúrnak, bizonyos családi mintákban a szülők felé kellett kifejezni a hálát.. Olvasatomban ez a fogalom pont nem erről szól. Egy jó királynak dolga, -lenne-, a földesúrnak elemi érdeke, a szülő életének pedig értelme a kiszolgáltatottabb helyzetű egyén megélhetésének, jóllétben való fennmaradásának segítése.
Sajnos, mivel az államon, és még sok egyházon belül is a rendszer fenntartója, – saját létének jogosultságát igazolandó, – míg hálát képtelen tanúsítani, önmaga nagyon is vágyik a hálára, – szerintem ezzel a fogalommal kapcsolatban sokakban egy torz és egészségtelen kép alakult ki, – többek közt bennem is
Manapság azonban nyitva a tapasztalatok felé, többször megengedtem magamnak azt, hogy kifejezzem, megfogalmazzam az olyan érzéseimet is, mint például, hogy ” életemnek ez a projekte most nélküled nem jöhetett volna létre ” , – és itt lehet szó bármilyen kis projektről, és bármilyen kis szerepről. Van, akinek a puszta léte is életem egyik motorja. Sokszor még a nem túl kellemesnek tűnő személyek, események is utat mutatnak, elgondolkodtatnak, és olyan szempontból segítik a jövőm alakulását, hogy általa megszületik az ‘erre, így igen vagy épp az ‘erre és így én biztossn nem szeretném érzése
Az érzések, a társított érzelmek elgondolkodtathatnak. A megfogalmazódó mondatok segítenek tisztázni, tágítani, mélyíteni saját világképünket. A feltörő, és elnyomásra nem kerülő érzelmek így végül iránytűként mutathatják tovább a számunkra kevésbé vagy nagyon fontos, – kerülendő vagy épp követendő célokat, utakat, útirányokat
Szerintem csodálatos, hogy ilyen szempontból még a legnagyobb ellenség is valamilyen szinten partner, hisz mutatja, mi az amivé nem szeretnék válni.
A két kisiecske meséje óta azt is tudható, mi az, ami a legnagyobb frusztrációt okozza, ami a leginkább akadályozza a hídon való áthaladást: az, ha egy ugyanolyan dinamikával állsz szemben, mint tenmagad. A tehetetljen düh sarkalhat arra, hogy ne változtass, de, ha képes a kiskecske túllátni önnön gyarlóságán, elfogadni a másikban, hogy ő is csak az identitását féltő, kis állatka, és elengedi, hadd menjen, akkor mindketten átjutnak a hídon. Amennyiben ezt még képes meg is fogalmazni, lehet, hogy a másik kecske is, legközelebb majd könnyebben rálát önmagára, és így, kicsit magasabb dimenzióból szemlélve a dolgot, talán bátorkodik majd ő is alakítani a saját világán, a világon
Valahogy a politikáról is ilyesmi jut eszembe, -ha két egyforma erő próbál egymással zöldágra vergődni, háát..
Akkor a kos mentalitásúak utálkozva belöknék egy,ást a vízbe, a bikák esetleg állnának a megfelelő pillanatra várva legelésznének, az ikrek felsorakoztatnák a saját és a túlpart eszméit, seregeit és nagyobb biztosabb tudással szívesen sorolnám tovább a zodiákus jegyeket, de itt most szerintem megállok a mai agymenésemben, – miközben azt gondolom, nagyon hasznos elkezdeni látni magunkban egymást, és magunkat egy ‘másban
Az archetípusok, – legyen az jungi vagy asztrológiai, vagy bármelyrendszeré, – meglátása végül így válhat barátunkká
