Gyermek és felnőtt hozzátartozókkal szemben is nem várt következményekkel járhat az elkényeztetés, a vélt vagy valós vágyak ész nélküli kielégítése.
Ha nagy lelkesedésedben, hogy valamit tudsz adni, folyamatosan elveszed a gyermektől, társadtól a várakozás örömét, ha rászoktatod, hogy minden, amit kiejt a száján, az ölébe hullik, ha mindent megpróbálsz megoldani helyette, – akkor szinte mindent elvettél tőle. Hiszen a vágyak lehetnek a legkedvesebb sorvezetők. Pozitív célt adnak az utaknak, a gondolatoknak,a cselekvéseknek, az időnek, a létezésnek.
Segíteni a vágyakat beteljesíteni, a legnagyobb adható ajándék, de az utak túlbuzgó és általában ellentétes szándékkal születő elvétele az egyik legdrestruktívabb dolog, amit tehetünk, hisz az ő célját ilyen esetben saját üressègérzetünk kompenzálására használjuk.
Azok a gyerekek, akiknek ily módon nem kell semmit tenniük vágyaik beteljesülésének érdekében egyrészt motiválatlanná válnak, másrészt keresnek találnak maguknak olyan vágyakat, amiket mi szülők, pedagógusok biztos nem adunk meg nekik. Hisz e szerint a filozófia szerint a vágy a hajtóerő, ami az előrejutást, a tanulást elősegíti. Talán ez is lehet a szomorú oka annak, hogy gyermekek lelkében, szájában célként sokszor meglepő módon, formában és helyen többször, mint, ami vicces lehetne, – destruktív, hajmeresztő dolgok fogalmazódnak meg.
Azok az idősek, akik helyett mindent megteszünk szintén leépülnek, csak ők ebben az esetben nem erkölcsileg, hanem inkább szellemileg, fizikailag. Mindenknek kellenek a célok, a kihívások, a hibázás, a javítás ehetősége. Ezek nnélkül a lét már nem lét.
Persze sokunk vágya a mindent megadás, de jobb, ha megtanulunk okosan szeretni. Figyelemmel, törődéssel észrevehetjük azokat a vágyakat, amelyeket tényleg csak mi tudunk a másik életében kielégíteni. Nyugi, az se lesz kevés, csak nem biztos, hogy az pont a harmincadik holnap már porosodó kacat, nem biztos, hogy a tányér folyamatos telepakolása.. mindenkinél más
Segítsük egymást vágyakat találni, vágyakat követni, vágyakért harcolni, a vágyak beteljesedésének örömét megélni. Legyen szó főzésről, vagy akár a 128. kisautóról is.
Az alábbi kb negyed órás videóban Mérő László többek közt a külső és belső motivációról beszél kb 1:17-től
Röviden: a „Hogyan oltja ki a külső motiváció a belsőt?” kérdésre válaszként, -a kis majmoknál a néha, véletlenszerűen adott egy-egy cukorka nyert
Személyes pedagógiai tapasztalatom is ezt a nézetet támasztja alá. A sosem kapott borzasztó, de a mindig kapott nem izgi. Mindig kell valami ötlet, játékosság, egy kis véletlen faktor pl egy dobókocka által. Legyetek kreatívak, változatosak, és mindig csak kis időkig sablonosak , -mert az egyszerűség kedvéért az is kell, hogy néha legyen mit várni!