A dzsainizmus ősi aszketikus eredetű vallás és filozófia, ami már az írott történelem kezdetekor létezett, már az indus-völgyi civilizációból (i. e. 3000-1500) megmaradt leletekben is megtalálható. Az ind vallásfilozófia egyike.
Végleges, mai alakját csak Mahávíra herceg tanításaiból nyerte.
A dzsainizmus alapítója Vardhamána (később Mahávíra „hős”)
élt kb. Kr. e. 599 – Kr. e. 527
a számos előjoggal és nagy hatalommal rendelkező papi rend tanításai ellen fellépett, olyan tant hirdetett, mely származástól függetlenül mindenki számára lehetővé teszi, hogy kiszabaduljon az újraszületések körforgásából.
Próféta, a 24 tírthankara közül az utolsó.
A tírthankara a szenvedés és a létezés tengerén átvezető, megváltó utat tanító 24 spirituális vezető
Gázlókészítő, gázlóépítő, mert felfedezte azt az átjárót, amelyen az emberek átkelhetnek a szanszára viharos tengerén. Minden dolgok tudója , aki mentes mind a 18 hibától: éhség, szomjúság, öregség, betegség, születés, halál, félelem, büszkeség, ragaszkodás, irtózás, elvakultság, aggodalom, önteltség, gyűlölet, nyugtalanság, izzadás, alvás és meglepettség.
Gazdagságát hátrahagyva szerény, aszketikus körülmények között élt. Végül még ruhájától is megvált, meztelenül sétált, emiatt sokan kicsúfolták és sértegették, de ő ezzel nem törődött. Életének 43. évében érte el a megvilágosodást és dzsinává, „győztes” -sé lett. Ezután dzsainaként is folytatta a vándorlását és a lélek mélyebb titkainak megismeréséről hirdette eszméit, mígnem több millió követője is lett.
A dzsainizmus magát örökkévaló és univerzális igazságok gyűjteményének tartja, amiket az emberiség időnként elfelejt, de újra és újra visszatérnek a megvilágosodott vagy mindentudóvá vált emberek tanításain keresztül.
A dzsainizmus alapgondolata: világot teremtő, fenntartó és kormányzó isten nincsen: a világ teremtetlen és örökkévaló s szellemi és anyagi elemeknek sokasága a dolgok princípiuma nem az anyagi atomok, hanem a lelkek. E szerint minden organizmus lelkes. A létezők kategóriákba sorolhatók: vannak dzsívák (élők) és adzsívák (élettelenek). Minden embernek, állatnak, rovarnak, növénynek, sőt még a földnek, a tűznek, a víznek és a levegőnek is élő lelket tulajdonítanak.
A dzsain filozófia tanítását az alantas emberi természet legyőzésére alapozza, amely elengedhetetlenül szükséges az igazság felismeréséhez. A dzsain kifejezés a dzsina szóból ered, amely győztest jelent. A dzsina szó pedig a dzsi (= legyőzni) gyökből származik, amely a szenvedélyek legyőzésére utal
A Három Ékkő (szanszkrit: triratna, páli: tiratana) elsősorban az ind vallásokban használt kifejezés.
Dzsainizmus
A dzsainizmusban a helyes hit, a helyes tudás és a helyes életvitel alkotja a Három Ékkövet, azaz a megszabaduláshoz vezető ösvényt.
- A helyes hit abban áll, hogy csak Dzsina találta meg a születések örök körforgásából való szabadulás útját. Ő minden üdvösség egyedüli kútfeje.
- A helyes megismerés annak felismerése, hogy micsoda voltaképpen a világ, és miképpen lehet belőle szabadulni.
- A helyes életmód a tevékenységi ösztön és az érzékek elnyomását, megfékezését jelenti. Gyakorlati megvalósítását az öt nagy fogadalom segíti:
- (ahimsza) tartózkodás minden élőlény bántalmazásától
- (szatja) mindig igazat mondani
- (asztéja) a tulajdon tisztelete; nem vehető el semmi, amit nem adnak
- (brahmacsarja) szexuális önmegtartóztatás
- (aparigraha) a tulajdonról és vágyakról való lemondás
A karma megsemmisítése után a lélek szabaddá válik, eljut a nirvánába, ez pedig minden dzsaina végcélja, amely csak szerzetesi életformával érhető el.