dharma

– oldódás –

a szó, amelyet számtalanszor hallasz és amit keresel, amikor egy természetgyógyászhoz eljutsz. Illúziók helyett, érdemes belegondolni, mit jelent.

Traumák, komfortzónából való kilépés, ma a legnépszerűbb témák. Hit, tökéletlenség, tehetetlenség pedig a legkevésbé népszerűek. Pedig mindkettő létező fogalom. A szabad akarat pedig azt jelenti, hogy az aktuális lehetőségek közül minden pillanatban kiválaszthatjuk a számunkra épp megfelelőt, -a népszerű és népszerűtlen témákkal való foglalkozás közepette dönthetünk szabadon vagy dönthetünk megrögzött sémáink alapján az elkerülő utak mentén. Járhatunk járt és járatlan utakon.

A családi karmák gyakran ezt vésik belénk: „Járt utat a járatlanért el ne hagyj”. De mi a gond ezzela mondással? Csak az, hogy bármi nemű fejlődésnek az egyik legnagyobb gátja a ragaszkodás. Nagy vallásaink harcokat fogalmaznak meg, – melyet Bhagavam Gita Arjunája az óhéber/ókeresztény Jákob vagy éppen a buddhista Siddhártha alakja vív meg. A démoni seregekkel, az angyalokkal, vagy épp Márával, a kísértés és a halál démoni urával folytatott küzdelem, mind gyönyörű virágnyelv. Lehet őket elemezgetni, de a konklúzió itt is, ott is, igen hasonló:

Mindhárom harc egy mély, egzisztenciális krízis csúcspontján történik. Jákób a bátyjával való félelmetes találkozás előtt áll; Arjuna egy véres polgárháború küszöbén omlik össze; Sziddhártha pedig az aszkézis és a keresés utolsó, mindent eldöntő éjszakáján ül a bódhifa alatt.

A válság mindhárom esetben fordulópontot indukál, méghozzá olyat, melyben épp nem a fizikai, hanem a spirituális erő játssza a döntő szerepet, – kitartás, a megadás, a tisztánlátás és felsőbb igazságok elfogadása.

A harc után egyik szereplő sem maradt ugyanaz. Alakulás és identitást vált, új státuszt kap. Jákób megkapja az Izrael nevet, – „aki Istennel küzdött”; Arjuna felülemelkedik a kétségein és az önzetlen kötelességtudat mintaképévé; Sziddhártha pedig Buddhává, vagyis a Megvilágosodottá válik.

Jákób, bár fizikailag birkózik, és Arjuna valódi íjat tart, Buddha előtt pedig démonok jelennek meg, a misztikus és számomra logikusnak tűnő magyarázatok szerint mindhárom az ego, a félelmek, a ragaszkodás és a kétségek leküzdéséről szól.

Belső küzdelem külső köntösében azonban a legtöbb mese gyógyulásról, krízisből való kilábalásról, belső küzdelmekről és magányos harcról szól.

Arjunát egy egész hadsereg veszi körül, a belső dilemmájával teljesen egyedül van Krisna előtt. Jákób kifejezetten egyedül marad az éjszakában a folyóparton, Buddha pedig szintén egyedül, minden tanítóját és társát elhagyva néz szembe Márával.

Manapság ‘fancy pszichológiailag az ősi történetek egész máshogy hangoznának. Szólnának iskolákról, munkahelyekről, háztartásokról, melyekben sok a feszkó.

A tökéletesség illóziójának elengedés, a hit a bizalom, – a halak minőségeinek pozitív megélései által a rendszer szorítása enyhül. Neptunusz szerintem még Szaturnuszt is képes elmosni 🙂

önmegértést segítő feldolgozott ősi tudományok