Beduinok
A beduinok (a puszták lakói) a Közel-Kelet és Észak-Afrika területén élő nomád arabok.
Hagyományosan állattenyésztésből (teve, ló, kecske, juh) élnek, törzsi csoportokban, akik egyik helyről a másikra vándorolnak. A beduinok sok helyen a perzselő nyáron az itatóhelyek (artézi kutak, vádik, oázisok) környékén tanyáznak. Az ősztől, ahogy az első záporok nyomán zsendülni kezd a fű, kisebb csoportokban járják a legelőket. Az állataik víz- és táplálékigénye alapján mozognak. Nyájaik szolgáltatnak nekik táplálékot tejtermékek és hús formájában.
Az ókorban a legtöbb ember a folyók közelében vagy a tengerpartok mellett telepedett le, de a beduinok szívesebben éltek a füves sztyeppéken. Innen ered a nevük.
Eredetük bölcsője az Arab-félsziget. A Kr. e. 3. évezredi mezopotámiai források említik a mardu-nomádokat. Ezek törzsi szervezetekben vándoroltak az arab-fennsíkon és többször megtámadták a folyóvölgyek parasztok lakta vidékeit. Nagy beduin csoportok hatoltak be a mezopotámiai mélyföldre, Szíriába, Palesztinába. Mint amurruk vagy amoriták telepedtek le és nagy birodalmakat alakítottak ki.
A törzsi csoportok közül olyan nevek merülnek fel, amelyekkel jóval később az Ószövetség könyveiben találkozunk. Pl. Banu Jamin (Dél fiai). A beduinokat a Biblia Kédár (Izmael fia) leszármazottainak írja.
A következő nagyobb beduin népmozgás a Kr. e. 13. század körül zajlott le. Az évszázadok során a beduinok északra és ÉK-re a mai Irakig, nyugat felé pedig egészen a mai Marokkóig, illetve Mauritániáig jutottak el. A nagy vándorlások fő mozgatóereje az éghajlati változások, a természeti csapások, a politikai és vallási változások voltak.
Az első történetileg ismert nomád arab törzs a midianita (a Bibliában Midián (Ábrahám fiának) leszármazottai) Hidzsázból tört be Transzjordánia területeire.
Az idők folyamán a beduin törzsek sok helyen összekeveredtek a helyi lakossággal.
Ruházatuk a tűző nap ellen védelmet nyújtó hosszú köpenyekből és fejre-csavart kelméből áll.
Szállásuk gyakran alacsony, hosszú sátor. (Sok helyen ez teve- vagy kecskeszőrből szőtt sátor.) A sátor oldalai nappal felhajthatók a szellőzés céljából, és lehajthatók, ha vissza kívánnak húzódni a magánügyeik, az éjjeli hideg vagy a homok- és porviharok miatt.
A beduin törzsek kisebb altörzsekre oszlanak, törzsi ágakra. A törzsek élén a fejedelem, törzsfő vagy sejk áll. A törzsfő méltósága apáról fiúra öröklődik.
Hattik
Ókori nép volt, amelyik Anatólia középső vagy nyugati részén élt, mielőtt területüket a hettiták elfoglalták volna. A hettiták beolvasztották őket, vallásukból is sokat átvettek és országukat is róluk nevezték Hattinak. A nyelvészek és néprajztudósok szerint a hatti nyelv a kaukázusi nyelvcsaládba tartozott a hurrik és urartuiak nyelvével együtt, és ezen nyelvcsalád népeinek az őshazája a Kaukázustól délre és délnyugatra eső Anatólia volt.
Anatólia volt az eurázsiai fémművesség kialakulásának egyik fő központja, ahonnan az átterjedt mind az indoeurópai népek lakta eurázsiai sztyeppére, mind a sémi és más népek (pl. sumerek) lakta Mezopotámiába és Közel-Keletre. A réz szó mindenezen nyelvekben közös eredetre, a nyelvészek szerint a kaukázusi nyelvekre megy vissza. A magyar vas szó eredete is hasonló, közelebbről az észak-kaukázusi dagesztáni nyelvek csoportjába tartozó avar nyelv-re (nem tévesztendő össze az ázsiai és európai birodalomalkotó avarokkal).
A hattiktól nemcsak a hettiták vettek át vallási elemeket, a magyar isten szó eredetének egyik jelöltje is a hatti Es-tan ‘Nap-isten’.
A
hatti indoeurópai pro-indoeurópai, valószínűleg
Anatólia őslakos népe volt . Első ízben említik őket
Sargon akkád
birodalma idején (
Kr. e. 2350-2150 )
[ 1
] . Az indoeurópai
hettiták Anatóliába érkezésével
a hattiak beilleszkedtek birodalmukba, és a lakosság legjelentősebb részét alkották. Bár a hettitákra gyakorolt kulturális hatás nagyon fontos volt, viszonylag gyorsan asszimilálódtak.
A hatti nyelv nem indoeurópai volt, helyzete bizonytalan. Az agglutinatív nyelvekhez tartozik , ahol a legtöbb szó morfémák összekapcsolásával jön létre. Jellemzője ebben a nyelvkategóriában, hogy széles körben használja az előtagokat.
Példa
aampu = a (a) + am (ő) + pu (teszi) = készít/létrehoz
antaẖa = a (a) + an (ő) + ta (be) + ha (teszi) = berakja
Jelző szavak
ana = ez
arrina = forrás
aya = adok
katte = király
malḫip = jó, jóság
nimḫut = nő
pala = és
paraya = pap
psun = lélek
pushan = fúj
tih = épület
tittaḫ = mega, hatalmas
A hattiak ( / ˈ h æ t i ən z / ) egy ősi bronzkori nép volt, amely Hatti földjén , Anatólia középső részén (a mai Törökországban ) lakott. Egy jellegzetes hatti nyelvet beszéltek , amely nem volt sem sémi , sem nem indoeurópai . A hattiakról a kora bronzkori régészeti feljegyzések , valamint a későbbi hettita és más források történelmi utalásai tanúskodnak . Fő központjuk Hattush városa volt . A hettita terjeszkedéssel szemben ( Kr. e. 2000 óta) a hattiak fokozatosan beépültek ( Kr. e. 1700-ra) az új politikai és társadalmi rendbe, amelyet a hettiták, az indoeurópai ajkú anatóliai népek közé tartoztak . A hettiták változatlanul megtartották az országnevet („Hatti földje”), amely egyben a hettita állam fő megjelölése is lett. [ 1 ] [ 2 ] [ 3 ]
Terminológia
[ szerkesztés ]
A hattiak, földjük, nyelvük és fővárosuk (Hatti, Hattili, Hattush) anyanyelvi nevének etimológiájával kapcsolatos összetett kérdéseket vitatják meg a tudósok. A későbbi hódítók ( hettiták ) nem változtatták meg a város nevét (Hattush). Felvették a regionális nevet is (Hatti földje), sőt kiterjesztették a használatát is, átváltoztatva az egész országuk legelterjedtebb elnevezésévé, amely sokkal nagyobbra nőtt, mint az ókori Hattiak földje. [ 4 ]
Feltételezhető tehát, hogy a hattiánus elnevezések már a pre-hettita időszakban is különleges jelentőséggel bírtak, és a tudósok konvenciójaként az is elfogadott, hogy a hattiánus címkéket Közép-Anatólia pre-hettita lakosságának megjelöléseként használhatják . 5 ] , bár nem ismert, hogy a szomszédos régiók és városállamok etnikailag rokon lakói ( Hattush városállam körül ) valaha is hattiánusnak tekintették magukat .
A „proto-hettita” kifejezés használata a hattiánusok megjelöléseként pontatlan. A hettita nyelv (önjelölése: Nešili , „[ Neša nyelvén] „) egy indoeurópai nyelv , és így nyelvileg különbözik a (nem indoeurópai) hatti nyelvtől. A hettiták továbbra is a „Hatti földje” kifejezést használták saját államukra. A hattiak végül egyesültek az anatóliai csoporthoz tartozó indoeurópai nyelveket beszélő emberekkel , beleértve a hettitát, luwit és palaicot .
Történelem
[ szerkesztés ]
Közép- Anatólia számos régészeti lelőhelye a kora bronzkorból (i.e. 3. évezred második feléből) az ókori hattiánusoknak tulajdonítható. A régészeti leletek szerkezete egyes lelőhelyeken, például Hattushban , egy összetett kultúra létezését tárja fel, amely határozott társadalmi rétegzettséggel rendelkezik. A legtöbb tudós úgy véli, hogy az első hattiánus államok már az Akkád Birodalom idején léteztek . Ez a feltételezés néhány későbbi forráson alapul, főleg hettita és asszír forrásokon . A „ csatakirály ” néven ismert eposz (amelyet a Kr.e. 14. századtól több változatban is feljegyeztek) egy háborúról mesél Nagy Akkád Sargon ( Kr . e. 24-23. század) és Nur-Daggal purusandai király között , de ezek az események. korabeli források nem igazolják, amelyek az Akkád Birodalom idejéből származnak . [ 6 ] [ 7 ]
Egy hettita változat a Kr. e. Egy régebbi akkád történet Kr.e. 1400-ban szintén elmesél néhány olyan eseményt, amelyek a korai időkhöz kapcsolódnak, Naram-Sin akádi király uralkodása idején (Kr. e. 23. század). A történet Naram-Sin és 17 király szövetsége közötti konfliktust ír le. Ennek a történetnek a hettita változata a Hatti Pambát is a királyok közé sorolja, de ezt nem igazolják a történet akkád változatai, sem a korabeli források, amelyek az Akkád Birodalom időszakából származnának . Egyes tudósok úgy tartják, hogy a hettita változat ( Kr. e. 1400 körül) megbízhatónak tekinthető, és néhány helyi forrásból származik. Ebben az esetben az elbeszélés hiteles hagyományt tartalmazna, így alapot adna annak a feltételezésnek, hogy az ókori Hatti Királyság már az Akkád Birodalom idején létezett. [ 8 ] [ 9 ] [ 10 ] [ 11 ]
A hattiak monarchikus városállamokban szerveződtek . Ezeket az államokat teokratikus királyságokként vagy fejedelemségekként uralták . Anatólia hattiai régióira olyan hatalmas mezopotámiai politikák hatottak , mint az Akkád Birodalomé (Kr. e. 24-22. század) és az azt követő Ó-Asszír Birodalomé (Kr. e. 21-18. század), amelyek mindkettő karum nevű kereskedelmi gyarmatokat hozott létre. , Kelet- és Közép-Anatóliában található. A Kr.e. 2. évezred első századaiban Hattus városában egy asszír kereskedelmi gyarmat létezett , és több asszír felirat is említi (általában hivatali, nem név szerint) Hattush helyi uralkodóinak (királyainak) létezését, utalva az ő nevükre is. kapcsolatokat a régió többi városállamával. [ 12 ]
Nyelv
[ szerkesztés ]
Főcikk:
A hattiak a hatti nyelvet beszélték , egy nem indoeurópai és nem szemita nyelvet, amely bizonytalan hovatartozású. Egyes tudósok úgy vélik, hogy Hattian az északnyugat-kaukázusi nyelvcsoporthoz kapcsolódik . [ 13 ] Trevor Bryce ezt írja:
A „hattikus” civilizációra utalnak az egyik nem-indoeurópai nyelv maradványai, amelyeket a későbbi hettita levéltárak találtak. A nyelvet több olyan szöveg is azonosítja, amelyekben a hattili kifejezéssel szerepel – ‘(írva) Hatti nyelvén.’ A néhány fennmaradt szöveg túlnyomórészt vallási vagy kultikus jellegű. Számos hattikus istenség nevét, valamint hattikus személy- és helyneveket közölnek velünk. [ 14 ]
Körülbelül 150 rövid hatti szövegpéldányt találtak hettita ékírásos agyagtáblákban. A hatti vezetők talán olyan írástudókat használtak, akik ó-asszírul írtak. Ekrem Akurgal azt írta: „az anatóliai fejedelmek asszírul tudó írástudókat használtak a Mezopotómiával folytatott kereskedelemhez, mint Kaneshben ( Kültepe )”, hogy üzletet folytassanak Asszíriával. [ 15 ] Az ie 21. századtól a 18. század közepéig Asszíria kereskedelmi előőrsöket hozott létre Hattiban, például Hattumban és Zalpában.
A tudósok régóta feltételezik, hogy Anatólia tartományának túlnyomó lakossága „a [Kr. e. harmadik évezredben] egy őshonos preindoeurópai csoport volt, az úgynevezett hattiak”. Egy másik nem indoeurópai csoport a hurriánok voltak . [ 16 ] De lehetségesnek tartják, hogy ekkor már Közép-Anatóliában is voltak indoeurópai nyelvek beszélői. Petra Goedegebuure tudós szerint a hettiták hódítása előtt a hatti nyelv mellett már régóta beszéltek egy indoeurópai nyelvet, valószínűleg a luwit . [ 17 ]
Hattianus erõteljesebb lett az újhettita korszakkal szemben. Ez a fejlemény arra utal, hogy Hattianus legalább a Kr.e. 14. század végéig életben maradt. [ 18 ]
Alekszej Kassian azt javasolta, hogy az északnyugat-kaukázusi nyelvek (más néven abházo-adighe), amelyek szintaktikailag alany–tárgy–ige , lexikális kapcsolatban álltak Hattianussal. [ 19 ]
Vallás
[ szerkesztés ]
A hattiánus vallás a kőkorszakra vezethető vissza. Ez magában foglalta a föld imádatát, anyaistennőként megszemélyesítve , akit a hattiak tiszteltek a bőséges termés és saját jólétük biztosítása érdekében . [ 20 ] Az istenek hatti panteonja Taru viharistent (akit egy bika ábrázol ), Furušemu vagy Wurunšemu napistennőt (leopárd ábrázol) és számos más elemi istent tartalmazott.
Később a hettiták a hatti panteon nagy részét saját vallási meggyőződésükbe foglalták. [ 21 ] James Mellaart azt javasolta, hogy az őslakos anatóliai vallás a víz a földből koncepció körül forogjon. Képes és írott források azt mutatják, hogy Anatólia lakosai számára kiemelkedő jelentőségű istenség a földi vízisten volt. Sok isten kapcsolódik a földhöz és a vízhez. A hettita ékírásban a szárazföldi vízistent általában d IM-vel ábrázolják. Az anatóliai viharisteneket a d U mintegy száz katalógusváltozatával írták , többnyire Hatti viharisteneként vagy városnévvel. [ 22 ] [ 23 ]
Telipinu és Illuyanka kígyósárkány hettita legendái a hatti civilizációból származnak. [ 24 ]