Tehetős családba született, korán árvaságra jutott, kereskedőként dolgozott, egymásután volt több felesége és sok gyermeke is született.
Állítólag úgy 40 évesen kezdett álmodni és látomásai lettek. Az általa alapított iszlám világvallássá fejlődött, több mint 1,8 milliárd híve vallja, hogy „egy az Isten, és Mohamed az ő prófétája”.
610 körül, tehát negyvenéves korában megjelent neki Gábriel arkangyal, innen a Korán 96. szúrájának első 5 verse. Ezzel kezdődött meg a Korán kinyilatkoztatása, illetve Mohamed prófétasága.
Jézus isteni származását nem fogadta el, a szentháromságot sem.
„Azt mondják: <<Allah fiat nemzett.>> Magasztaltassék! Ő az, aki nem szorul rá semmire. Az Övé mindaz, ami az egekben és a földön van.”
Jézust a próféták közé sorolta:
„Ti írás birtokosai! Ne lépjétek túl a határt a ti vallásotokban, és ne mondjatok Allahról mást, csak az igazságot! Jézus, a Messiás, Mária fia küldötte Allahnak, és az Ő szava, amit sugalmazott Máriának, és lélek Tőle.”
Az emberek egyenlőségét hirdette, az ember és az Isten közvetlen kapcsolatát hangsúlyozta, a közvetítők szerepét elvetette.
Az iszlám öt pillére, a muszlimok előírt kötelességei:
– tanúságtétel
(tanúsítani Isten egyedüliségét és Mohamed prófétaságát)
– napi öt ima,
– zakat
(adományozás a rászorulóknak),
– böjtölés Ramadán hónapban
– zarándoklat a Kába szentélyhez.
Mohamed 610 körül visszavonult Híra hegyére böjtölni ás elmélkedni.
Ramadan hónap 27. napján itt adta Isten a Koránt az égből Mohamed prófétának.
Ramadan idején erre emlékeznek, mikor Isten kinyilatkoztatta akaratát Mohamed prófétának.
Az iszlám hit szerint ilyenkor a pokol kapui zárva, a démonok leláncolva vannak, így e hónap a nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszaka.
Mivel az iszlám naptár, kezdőnapja: 622. július 16. Muharram hónap első napja, – a Hold járásán alapul, és a hónapok az újhold megjelenésekor kezdődnek. Mivel a látási viszonyok nem egységesek, így kicsit nehéz meghatározni a pontos dátumokat.
A „muharram” szó jelentése: „tiltott”, ilyenkor tilos háborút vagy harcot folytatni, ez örömmel tölt el
Hónapok: 1, Muharram al-Haram 2, Szafar 3, Rabí al-Avval(Rabí I)4, Rabí al-Áhir vagy Rabí asz-Szání(Rabí II) 5, Dzsumáda l-úla(Dzsumáda I) 6, Dzsumáda l-Áhir vagy Dzsumáda sz-Szání(Dzsumáda II) 7, Radzsab 8, Saabán 9, Ramadán 10, Savvál 11, Dzú l-Kaada 12, Dzú l-Hiddzsat
Napok: „az első nap” – hagyományosan ez vasárnapnak felel meg, „második nap”, „harmadik nap”, „negyedik nap”, „ötödik nap”, „az összegyűlés napja”, szombat
A ramadan időpontja a Gergely naptárhoz képest mindig változik, az alábbi táblázat szerint, 100 év alatt kb 3-szor ér körbe.
A Kába a mekkai nagymecset belső udvarán álló szentély. Nevének jelentése: kocka, kocka alakú építmény.
Falának része a fekete kő néven ismert meteorit.
Az iszlám hagyomány szerint a Kába helyét Isten jelölte ki a Földön, neve „a felépített ház”.
A muszlimok úgy tartják, Ádám emelte itt az első szentélyt, majd
– a Korán alapján –
Ábrahám és fia, Izmael „megemelték a Kába alapjait”.
Ábrahám után Mohamed építette újra.
Az iszlám hit hat alaptétele: Hit Allahban, az angyalokban; Allah prófétáiban (közülük a Korán 25-öt említ meg név szerint); Allah Könyveiben (Tóra, Evangéliumok, Zsoltárok, Ábrahám és Mózes lapjai és tekercsei, valamint a Korán), a Végső Napban és a sorsban, ami az iszlámban nem azonos az eleve elrendeléssel.
Mohamed a halála előtti tíz évben egyesítette az addig széttagolt arábiai törzseket, amelyeket ő és utódai, a kalifák állammá szerveztek.
Mohamed azon a jogcímen gyakorolta a legfelső hatalmat, hogy ő Isten küldötte és prófétája, akin keresztül Isten kinyilvánítja akaratát.
Ezek a funkciók értelemszerűen nem örökölhetőek.
Mohamed utolsó napjaiban legrégebbi és legközelebbi társát Abu Bakrot, – sokadik feleségének apját, – bízta meg az imák vezetésével, ezért őt nevezték ki vezetővé, kalifává.
Tőle Omar vette át a címet, akinek a Nevéhez fűződik Szíria, Mezopotámia és Egyiptom meghódítása, az Arab Birodalom igazgatási alapjainak letétele és az iszlám időszámítás kialakítása.
Omár a Kurajs-törzs Adí klánjának tagja, többistenhívő volt, üldözte az első muszlimokat.
Eltervezte, hogy meggyilkolja Mohamedet, de egy bálványimádó útközben szemére vetette, hogy előbb otthon kellene rendet tennie: nővére, Fátima bint al-Hattáb és sógora, Szaíd ibn Zajd ugyanis tudtán kívül már csatlakoztak az iszlámhoz.
A feldühödött Omár rátört a testvérére, és csúnyán megütötte. Fátima vére kiserkent az ütés(ek) hatására, mire Omár elszégyellte magát, elolvasta a Tá-há szúrát, és az annyira megérintette, hogy Mohamed belső körének a tagjává vált.
A kalifák a továbbiakban az új vallás nevében sikeres hódító hadjáratokat vezettek, és óriási területeket uraltak Ázsiában, Afrikában és Európában is.
A titulus azóta is létezik.
Néha bevonultak, néha kivonultak. A hidzsra kivonulást jelent. Az iszlám történetében több kivonulás is ismert, mely során a muszlimok az üldöztetés elől békésebb helyen kerestek menedéket.
1, Etiópiai kivándorlás során közel száz mekkai muszlim hajózott át Dzsiddából Abesszíniába (akkor még így hívták Etiópiát), – ahol akkor egy igazságos keresztény uralkodó volt hatalmon, s aki nem csupán befogadta és védelmezte a Dzsaafar ibn Abi Tálib vezette muszlimokat, de később maga is iszlám hitre tért.
2, Mohamed próféta táifi kivándorlási kísérletét nevezzük, mely kudarcba fulladt, hiszen kénytelen volt elmenekülni ebből a hegyi városból.
3, Mekkából Medinába való vándorlása. A mekkai zarándoklat során Mohamed próféta az Aqabai-szorosban megállapodást kötött néhány jaszribi (ma Medina) férfival, hogy azok felveszik az iszlám vallást, megteszik Allah küldöttét hazájuk vezetőjének, aki cserébe kibékíti az ottani marakodó arab törzseket. Ezen paktum után a muszlimok apránként szivárogtak át Medinába. Az utolsó kivándorló maga Mohamed próféta és legjobb barátja, az első kalifa, azaz Abu Bakr volt. A kivándorlásuk három hónapig tartott i. sz. 622-ben. Ez idő alatt három napot töltöttek a híres Szaur barlangban, ahol Abu Bakr megkapta a legmagasabb szintű spirituális beavatást. Medina népe az iszlám világ legnevesebb dalával, a „Talaal bedru alajná”-val fogadta őket. Mohamed prófétát Abu Ajjúb al-Anszári (törökül Eyüp Sultan) fogadta be.
Mohamed próféta halála után, Ali ibn Abi Tálib, (röviden) Ali kalifa javaslatára, a hidzsra lett a holdhónapokban számoló muszlim naptár kiindulópontja.
Hat néma imám után egy csendes imámos küldtek az iszlám újjáélesztésére.
1, Ádám és fia, Seth
után hat „Nātiq” (Beszéd) után – „Sāmad” (Csendes) silsila
2, Noé – Sém
3, Ábrahám – Izmael
4, Mózes – Áron vagy Józsué
5, Jézus – Simeon
6, Muhammad bin ʿAbd Allāh – Ali ibn Abu Tālib
)a kiegészítve (
Muhammad bin Ismā’īl as-ṣaghīr