A történet a mi esetünkben egy alsóerdőfalvi airbnb szálláson kezdődött, ahonnan 10 óra után kicsivel indultunk csámborogni. Autóval Tátraszéplakon parkoltunk le, ahonnan a vasúti megálló kiskocsmája mellől indul egy szép sárga jelzés, – a Te is szereted az ilyesmit, ez egy bevált útvonal, nem kell visszafogni magad.
Első körben sajnos fel kell felcaplatni 1126 méter magasságról az 1879 méteres csúcsig.
A nagy túrákhoz nem szokott szervezetnek 5-6 megállás, pihenés, hidratálás, vércukorszintkarbantartás is szükséges lehet. Nem gyaloggalopp, akaraterő edzésére kiváló 🙂
Ilyen a sárga út.
A reményteljes, de elég kemény emelkedőn, mielőtt végleg feladnánk, néhány különleges vizuális és auditív inger igyekszik fenntartani a motivációnkat.
Bár az út a cél, de azért mégiscsak jól jönnek a megérkezések is.
Az első ilyen boldogság egy tó, – a mederszéli sziklákon jólesik a pihenés, sütkérezés.
Pár éve kóborkutyaként viselkedő rókával is találkoztunk, – állítólag kajáért szoktak kuncsorogni. Idén nem találkoztunk velük.
Türelmes, lassan közelítő fotós kedvéért ez a kedves pillangó is biztos szívesen megmutatja magát
Eddig eltelhetett 4-5 óra is, minket szerintem bárki megelőzött, de az cseppet sem szegte kedvünket, elhatároztuk, hogy mi is ilyen fitt osztrák/lengyel/szlovák nyugdíjasok leszünk, mint azok, akik túrabotjaikkal szinte elfutottak mellettünk,
Az út további része egy igazi jutalomjáték:
A tónál feltöltődhetünk, majd a zöld jelzésen folytatva utunkat szemlélődhetünk, és néha újból feltöltődhetünk.
A lefelé úton szinte folyamatosan a lábunk alatt csörgedezik a patak, ha éppen nem, akkor is lehet, hogy pont egy kis hidacskán kelünk át. Nekünk már kezdett sötétedni, mikor leértünk, így mikor az erdei út az aszfaltozottal találkozott, így 3 km ‘legurulással zártuk a kirándulás menős részét.
a zebra túloldalán van a vasútállomás, ahonnan vonattal mentünk vissza a kocsihoz
óránként jár,és itt lehet rá megvenni a jegyet