Ars Poetica


Sokáig tipródtam, mi is az a természetgyógyászat, mi a közöm hozzá. Gondoltam, amíg nem értem, nem látom a rendszert, nem ildomos vele másokat terhelnem. Tudnom kell, mi miért, hogyan történik, és aztán, hadd legyen.

De hiába vártam, hogy valaki elmagyarázza, a saját válaszomnak nekem is bennem, belül, az én saját válaszomként kellett megszületnie.

A betegség egy menekülés. Valahogy úgy képzelem, mikor a lélek börtönben érzi magát, mikor nem tudja szabadon megélni, kifejezni, amiért ideszületett, keserves tüneteket produkál. Ezért haragudhatunk is rá.


Ha megszemélyesítve képzelem el ezt a kis lelket, úgy gondolom, a kórház, a rendelő is jobb neki, mint a bezártság, – esély a szabadulásra. Ha meg még ennyire sem akarunk/tudunk vele törődni, nem szeretnék belegondolni, merre keresheti még a kiutat


Ha viszont nem a haragunk pátyolgatása a cél, ideálisabb meghallani az üzeneteit. Figyelni saját rendszerünk, testünk, lelkünk rezdüléseire és megérezni, mire is van valójában szüksége, szükségünk… Na ez nagyon nehéz, hosszú művelet, rengeteg kérdőjellel.

Kérdőjelek.. A kérdőjelek, ahogy látom, az alábbi dolgokból adódhatnak:

  • először is, nem hisszük el, hogy több lehet a világ annál, amit eddig ismertünk belőle.

    Számomra furcsa, hogy valaki, aki rászorul, mondjuk esélyt sem ad arra, hogy megtudja, -dehát szíve joga

    Igen, néha el kell engedni berögzült nézeteinket, és elhinni, hogy mi nem a nézeteink vagyunk. Nem szűnik meg az egyéniségünk azáltal, hogy változunk, sőt…

  • nem hisszük el, hogy nem csak azok vagyunk, nem csak olyan tulajdonságaink vannak, melyeket eddig ismertünk. Egy jó természetgyógyász segít megismerni önmagunkat.

    És persze itt, most mindenki magában kimondja, hogy hülyeség, – ismererem magam, nincs szükségem pszichológusra. És ez nem tévedés!

    A látszó, felszínen tevékenykedő részed jóesetben senki nem ismeri Nálad jobban. Csak hát ott az a fránya másik, ismeretlen fele a saját belső világodnak, éppúgy, mint a nagy egész világnak!

  • Ha mindezen túlléptünk, már ismerjük a saját! tudatalatti motivácįónkat is, jön az, hogy merjünk ugrani, merjünk változtatni. Ehhez idő, erő és támogatás kell. Egy olyan személy, aki képes túllátni a felszínen, és akiben meg tudunk bízni.

Kevés ilyen embert ismerek, de ők minden bizonnyal kincset érnek a szakmában.
Segítségükkel, mindaz ami egyébként nehéz és hosszadalmas, – kalandos utazás lehet.

  • Az megvan, hogy attól, hogy elvégzel egy ilyen-olyan tanfolyamot, még nem fogsz tudni gyógyítani, max. kicsit jobban megismered magad? Mondjuk az az alap, ahhoz, hogy segítővé válj, csak még lehet, hogy kevés. Elkezdheted megtapasztalni mindazt, ami a hagyományos értelemben vett ‘érzékszervekkel felfogható mindenségen túl van. Ha épp megismered gyógyító éned, akkor minden bizonnyal nyertél, megtaláltad az utad. Persze az útnak szerintem ekkor sem értél a végére, mert olyan nincs
    🙂 azért érdemes lehet megpróbálni, valaki olyannal, aki ért is hozzá(d)