Történelmi kitekintés:
A római császárok nem nagyon szerették a keresztényeket, ez a mártírhalált halt Szent Péter és társai óta világosan látszott, de ott is változtak az idők, az erőviszonyok, a politikai helyzet, – ígyhát 313-ban eljött a pillanat, hogy a keresztények számára is engedélyezzék a szabad vallásgyakorlást. A keresztény egyház hívei kiléphetett a katakombák rejtett világából, és alig néhány év, évtized alatt a Római Birodalom legerősebb szervezetévé válhattak.
Myrai Szent Miklós ebben a korban él, tehetős családból származott, 19 éves korában lépett az egyház szolgálatába. Nagybátyja, Myra püspöke szentelte pappá. Mivel vagyonát a rászorulók irányába fordította, már életében szentnek tartották.

A Gemiler-sziget sziget. Számos 4. és 6. század között épült templom romja található itt, több mint negyven egyházi épület romja, valamint több mint ötven keresztény sír is van a szigeten. Az egyik templomot egyenesen a sziklába vájták a sziget legmagasabb pontján.
Régészek szerint a szigeten lehet Szent Miklós eredeti sírja.
A sziget török nevének jelentése „hajók szigete”, ami utalhat Szent Miklósra, mint a tengerészek védőszentjére. A középkorban a szigetet Szent Miklós-sziget néven is nevezték. Úgy vélik, a sziklatemplomban temették el eredetileg, 326-ban, és a 650-es évekig maradtak ott a maradványai, amikor is a sziget az arab flotta fenyegetése miatt elnéptelenedett és Szent Miklós hamvait a 25 kilométerre keletre fekvő Myrába vitték.

Az akkor Myra néven ismert, – ma Törökországi Demre, – területén található az a régebbi templomra épült Szent Miklós Templom, Miklós püspöki szolgálatának székhelye
1087-ben itáliai kereskedők megbízásából egy csapat kalóz szállt partra Myránál,
akik behatoltak a bazilikába, feltörték a szarkofágot, és a szent, vagy a szenthez tartozónak vélt csontokat magukkal vitték Itáliába, a bari-i San Nicola bazilikába.

Itt a mai napig találnak a területen újabb szarkofágokat, -és reménykednek abban, hogy majd feliratot is találnak hozzájuk.
2024. decemberi török cikk

Bari-i nézőpont:
A törökök és olaszok között most is vita van az említett csontok visszaszállításáról, de a Vatikán Bari mellett áll ki.
Az itt található gyönyörű templom méltó lehet Szent Miklós nagyságához, az altemplomban őrzött ereklye mellett szinte mindig imátkozik valaki.
A főtemplomban, s a templom mellett, életének eseményei mellett szobra is találhetó, bent ezüstösen csillog, kint tekintélyt sugároz.
A főoltár felirata:
PRO TE POPULO QUE / ARX HEC PARCELIS / INTRA BONE SERVE FIDELIS/ ORA DEVOTEDEUM
A fordításokkal én ennyire jutottam, de, ha valaki érti, és elküldi, azt köszi!

Jó és hű szolga, mivel néhány dologban hűséges voltál, sok mindenben irányítalak téged, menj be az Úr és a Te Istened örömébe
(apum fordítása)
ARXHEC PARCELIS: „üzenetküldő, márminthogy Isten, vagy valamilyen”
( ez is apum fordítása)
Vagy, amúgy fogalmam sincs
Figyelmes adakozó, életében és halálában is csodatevő:
Szomszédját megsegítette, így annak három lánya tisztességesen férjhez tudott menni. Csodákat tett, vihart csendesített, gabonahiányt oldott meg, gyermeket mentett, és a hozzá kapcsolódó csodák sora a mai napig is folytatódik.
A bari-i templomban, csakúgy, mint előtte Myrában:
Szent Miklós mannája a szent sírjában képződött már Míra városában is. A kor két elbeszélésében, Nikefor és János fődiákónus írásaiban elmondják a szerzők, hogy a csontereklyék szent folyadékban lebegtek, amikor azokat a Bariban élő hívek átvették.
„[Nikefor, Bariban élő, valószínűleg nagyon megbecsült főjegyzője volt a városnak, aki a XI. század végén először jegyezte le világi, laikus megközelítésből Szent Miklós ereklyéinek Mírából Bariba történő átszállítása történetét, az 1087-ben elkezdődő Szent Miklós bazilika építésének apropóján.
János fődiákónus – Nikefor kortársa – Ursone püspök megbízásából pedig egyházi szemmel írja le a mírai püspök ereklyéinek átszállítását, melyek 1087. május 9-én érkeztek meg Bariba. – a ford.]„
Nevezték oleumnak vagy az unguentumnak, myronak, vagy myronnak.
„Különösen nagy tisztaságú víz, amelyet 1925-ben a Bari Egyetem Kémiai Laboratóriuma is elemzésnek vetett alá, majd hivatalosan dokumentálta. Eredetét sokféleképpen magyarázzák.
Sokak számára kétségkívüli csodáról van szó, ami olyan módon történik, hogy a szent csontjából kiárad a manna – amint azt liturgikus szövegeink is kihangsúlyozzák. Szintén szakrális szövegek beszélik el a manna csodáját úgy, mint ami a szent sírjának márványfalaiból árad ki.
Vannak, akik úgy vélik, hogy mindez csak egy kémiai jelenség, ahhoz hasonló, mint amit a párolgás kondenzációjakor tapasztalunk, csupán egy természetes folyamat.
A mírót-árasztó hagyományokon túl azonban az a valódi tény, hogy a szent csontjai az év során teljesen lezárva maradnak, és a sír bejáratát nagy tömeg jelenlétében csak május 9-én este nyitják meg, amikor a magasztos fluidum elérhetővé válik.” Forrás
Tudunk mást is? Igen, hogy ember is volt:
Leginkább egy Kréta szigetén valaha élt András nevű krónikástól, aki 700 körül élt és egy János nevű Konstantinápolyban élő szerzetestől az alábbi információknak is birtokában lehetünk:
Temperamentumos önérdekérvényesítő
A 3. egyetemes zsinat, a nikaiai célja a nézeteltérések feloldása volt, hogy Jézus a Fiú egylényegű, azaz lényegileg azonos-e az Atyával. A 4. századtól a Szentlélekre is alkalmazták, hogy „lényegében azonos” az Atyával és a Fiúval.
Miután 318/250 arányban elfogadták, így a nézet a nikaiai kereszténység teológiájának sarokkövévé is vált, azóta az egyik legfontosabb teológiai nézetet képviseli a kereszténység fő áramlatának a Szentháromságról alkotott doktrinális felfogásában.
A vita azonban heves volt, az elmérgesedett teológiai disputa hevében Miklós nekiugrott az ellenpárt képviselőjének, Arius püspöknek,
és egy csattanós pofont kevert le neki. A zsinat hirtelen meg is fenyítette e szentéletű emberhez kevéssé illő magatartás miatt.
.

16. századi freskón
Békítő, tanító, igazságot szolgáltató védelmező
Három előkelő követet, akiket a császár lázadás elfojtására, és a felelősök megbüntetésére küldött Myraban, Miklós püspöki hajlékában szállt meg. A püspök felhasználta az alkalmat, arra, hogy rávegye őket a római legionáriusok fosztogatásának megakadályozására.
Ez idő alatt a helytartó épp három embert ítélt ártatlanul halálra.
Miklós azonnal a vesztőhelyre sietett, rávetette magát a pallosát már előkészített hóhérra, és kicsavarta kezéből a fegyvert.
Ezután az isteni igazságra hivatkozva erélyesen ledorongolta a püspök haragjától megszeppent prokurátort, aki könnyek között megvallotta, vétkét, mire Miklós kegyesen megbocsátott neki.

16. századi freskón