Radnóti

Radnóti 1943-ban még a katolikus vallást is felvette, mégsem lehetett eléggé jó. 44. nov 4-én vagy 9-én magyar legénykék tarkónlőtték.. 80 éve talán pont egy ilyen szép őszi nap lehetett

mert sok volt ki tűrte, és sok, ki hagyta, erre azt hiszem szomorúan rímel Erdős Virág Van egy ország c. dala:
„ez még Bor, de ez már Abda”:

Mikor holttestét exhumálták Abdán, zubbonya zsebében leltek noteszére, az ún. Bori noteszre, – benne utolsó verseivel.

Részlet a Razglednicákból:

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. –

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)

„Amikor egy embert megölnek, egy szempillantásra megtorpan örök folyásában az idő. Amikor egy embert megölnek: eggyel több lesz a földön a gyilkosok száma, s eggyel több az áldozatoké. De amikor egy költőt ölnek meg, elnémul egy hang is, az emberiség összhangjából kihagy egy szólam, kevesebb lesz a fény, egy vonásnyival hidegebb a tél, s mélyebb, öblösebb, reménytelenebb a csönd. Akik egy költőt megölnek, mindig az emberséget gyűlölik benne; beléeresztik a golyót, hogy magvát szakasszák az emberség szavának, mintha egy viselős anyát ölnének meg azért, mert egykor majd, nemzedékek múlva, ivadékaival benépesednék a föld.”
„itt egy szép könyv ott egy labda

„ez még bor de ez már

abda
nem az összes csak a nagyja
aki tűri aki hagyja
aki tűrte aki hagyta

„ma még bölcső ma már
vagon