Jézus családja

20. generáció:
Sém leszármazottjaként Ábrahám sémita volt, nem volt zsidó, hiszen akkoriban még nem léteztek zsidók. kb. ie. 1813-ban járunk

Próféta volt, akit a judaizmus mellett a kereszténység, az iszlám és számos kisebb egyház is ősatyaként tisztel.
A judaizmus minden pátriárkájának egy-egy különleges jellemvonást tulajdonít, Ábrahám esetében ez a jellemvonás a jóság illetve a kedvesség. A zsidó hagyományok szerint Ábrahám alapított egy iskolát, amelyben saját nézeteit, vallását hirdette. Ehhez kötődően neki tulajdonítják a Szefer Jecirahot, a zsidó ezoterika első könyvét.
Felesége Sára de mivel űgy gondolják, nem lehet tőle gyereke, egy rabszolganőtől Hágártól megszületik Izmael, majd nagyon idős, mikor Sára is megfogan, és féltékenyen elkergeti Hágárt és Izmaelt.

21. generáció:

Izsákon (Rebeka) keresztül a zsidó és keresztény míg elsőszülött fián, Izmáelen keresztül az arab nemzetek felmenője, Mohamed és az iszlám vallás őse. A muzulmánok Izsákot prófétájukként tisztelik, néhány gyermeke a Koránban is szerepel. A zsidó hagyomány szerint ő az egyistenhit megalapítója.
Izsák a zsidó nép három pátriárkájának egyike volt.

22. generáció:

Izsák fiai Ézsau és Jákob ikertestvérek

Ézsau az idősebb testvér, de elsőszülöttségi jogát a hagyomány szerint egy tál lencséért eladta öccsének Jákobnak,[aki később, csellel az elsőszülöttségi joggal járó apai áldást is megszerezte apjuktól. Emiatt Ézsau meg akarta ölni Jákobot, aki elmenekült. Sok évvel később Jákob visszatért és Ézsau megbocsátott neki.

Jákob a zsidó nép egyik pátriárkája (ősatyja)

Jákob Istentől a Jiszráél (ישראל, magyarosan Izráel) melléknevet kapta, melynek jelentése Istennel harcoló (erősnek bizonyult a titokzatos lénnyel való küzdelemben).

De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.

23. generáció: Jákob fia Júda
további generációk:
Izáj vagy Isai (héberül: יִשַׁי, jelentése: Jahve embere)
Dávid király ie. 1040-970
Salamon király ie 1011-932

.

.

.

.

.Szent Emerencia

Szent Anna – Szent Joachim ie. 100 – 10
Joachim nagyon jó fej volt, vagyonának harmadát az egyháznak, másik harmadát a rászorulóknak adta, mégsem becsülték meg, mert nem volt gyermeke. Isten jelenést küldött neki és Annának, aki szeplőtelenül meg is fogant Máriával, így lett ő Szűz Máriának a nevelőapja.
Szűz Mária – Szent József
Jézus

 Jákob Egyiptomba vándorolt családja megsokasodott, és az új fáraó már nem ismeri József érdemeit és veszélyt lát az izraelitákban. Ezért Pitom és Ramszesz városokban robotmunkára kényszeríti az izraelitákat, hogy így vessen gátat a szaporodásuknak. Amikor a fáraó látja, hogy rendelete eredménytelen marad, utasítja a bábákat a születendő fiúgyermekek megölésére, csak a lányokat hagyhatják életben. A bábák azonban nem engedelmeskednek, és az izraeliták száma tovább növekedik. Ekkor a fáraó parancsba adja, hogy minden megszületendő fiút vessenek a folyóba, a lányok életben maradhatnak (1. fejezet). Ezután következik Mózes története és küldetése. Anyja hónapokig rejtegeti a gyermeket. Amikor tovább nem titkolhatja a fiút, egy szurokkal bekent kosárba teszi, és a folyó partján a nád közé helyezi, remélve, hogy valaki megtalálja és megszánja. A fáraó leánya látja meg, megszánja, magához veszi, és a Mózes nevet adja neki. Mózes a királyi udvarban is izraelitákhoz tartozónak vallja magát. Amikor felnövekedik, felkeresi népét és segíteni próbál nekik. Egy alkalommal Mózes megöl egy izraelitát ütlegelő egyiptomit, és emiatt menekülni kényszerül Midiánba. Itt él idegenként, majd megházasodik, és megszületik fia is. Apósa Midián papja (2. fejezet). Isten azonban nem feledkezik meg szorongatásban szenvedő népéről és meghallgatja imájukat. Egy égő csipkebokorban Jahve kinyilatkoztatja neki szent nevét: Jahve, azaz „Én vagyok, aki vagyok”, majd azt a megbízatást adja, hogy Izraelt szabadítsa ki a fáraó kezéből. A vonakodó Mózesnek megerősítésül csodajeleket tesz és szóvivőül Áront rendeli mellé. Mózes ekkor elfogadja a küldetést, és családjával együtt visszatér Egyiptomba. Mózes és Áron elmondja a zsidóknak, amit Jahve Mózesnek mondott, Mózes pedig a nép előtt bemutatja a csodajeleket. A nép hisz nekik (3-4. fejezet). Mózes és Áron a fáraó elé járulnak, hogy engedje meg az izraeliták kivonulását a pusztába, Jahvénak áldozatot bemutatni. A fáraó elutasítja a kérést és még súlyosabb robotterhekkel sújtja a népet. Az izraelita munkavezetők ezért Mózes és Áron ellen kezdenek lázadozni (5. fejezet).

A 10 csapás, amely azért éri Egyiptomot, mert a fáraó vonakodik Izrael kivonulásához hozzájárulni, sajátos színezetet ad az elbeszélésnek; ugyanakkor Jahve nagyságának és hatalmának bemutatásához is alkalmul szolgál (7,8-10,29). A 10 csapás sorrendje: 1. Egyiptom vizei vérré változnak; 2. Egyiptom egész földjét békák lepik el; 3. szúnyogok kínozzák az embereket és az állatokat; 4. bögölyök jelennek meg Egyiptomban; 5. dögvész és pusztító járvány sújtja az egyiptomiak állatait; 6. fekélyek keletkeznek emberen és állaton; 7. az egész országot jégeső pusztítja; 8. sáskajárás felfalja a jégesőtől megkímélt termést is; 9. három napos sötétség száll az országra; 10. az egyiptomi elsőszülöttek halála.

Ezékiel (Kr. e. 622 – Kr. e. 570) levita pap volt.

1 A harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor a fogságban élő nép között voltam a Kebár-folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam. Jel 19,11 

2 A hónap ötödikén, Jójákín király fogságba vitelének ötödik évében, 2Kir 24,15 

3 szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz, Búzí fiához a káldeusok országában, a Kebár-folyó mellett, és megragadta őt ott az Úr.