Isztambulban, ha jársz

Nőként ne akard egyenlőnek érezni magad

A mecsetekben hátul a helyed. Az utcán esetleg elengedheted a szembejövő urat, úgy néz ki ez itt tőle nem elvárás

Szegénység ugyanúgy van, mint nálunk

Itt néha szembetűnőbb. Nem koldulnak, de az apró gyermekeket simán láthatod pl. méltatlan helyzetben aludni.

Nyelvtudás és nagyon drága belépőjegyek

Hiába fizetsz sokhelyen kb. 20 000 forintnak megfelelő árú belépőjegyet, magyar audioguide nem létezik

Szemétkérdés

Szelektív hulladékgyűjtés mintha a látóhatáron sem lenne, és még a nem szelektív is fura. Kimondható, hogy a magyar viszonylatokhozbképest kupleráj van. Simán eldobják a szemetet bárki orra előtt, az utcák tele műanyag és papírhulladékkal. Koszosnak nem érzem, csakhát a látvány, – ha finnyás Vagy, biztos zavarni fog.

Cicákok mindenhol. Én imádom, nálunk ez nem mondható szokványosnak, de nagyon cukik!!!

És van egy Isztambul macskái csodálatos dokumentumfilm is, de csak angolul tudom idetenni, – pedig magyarul is létezik, ittott

A közlekedési helyzetet leginkább bizarnak mondanám.

Hogy hogy jutsz A-ból B-be.. hát attól függ, hogy néhány helyit követsz – e, akik a lehető legtermészetesebb módon választják a számunkra életveszélyesnek tűnő mutatványokat, a járda, zebra nélküli vakmerő tetteket, vagy a tömeg erejével egyesülve készteted megállásra a járműveket, esetleg magányos harcosként próbálod az Európában megszokott jogokat és kötelességeket érvényesíteni. Mindegyik lehet nyerő, az erősebbek ezesetben talán figyelmesebbek is

Tömeg

6 milliós nagyváros, van tömeg, gondolom a tél ezesetben is kedvezőbb

Az egyszerű emberek

Hihetetlenül kedvesek!! Az ügyintézők, akikkel dolgunk volt, az itthon megszokott elhajtalak helyett első perctől fogva segíteni próbáltak.