Egy esős nap Isztambulban

egy, – ma már csak mese, – amelybe könnyen beleképzelhetjük magunkat, ha befizetjük a horribilis árú belépőt a Dolmabahçe palotába. Ha mégsem, – bármikor nagyon szívesen küldök még rengeteg képet róla, – azért remélem a történetek kicsit így is talán átmennek.

A Dolmabahçe palotát a Birodalom 31. szultánja, I. Abdulmejid rendelte meg, – ő komoly oktatásban részesült, folyékonyan beszélt franciául, nacionalista volt, – és 1843 és 1856 között épült. Korábban a szultán és családja a Topkapı palotában született és lakott, de mivel a középkori épületből hiányzott a kortárs stílus, a luxus és kényelem, mivel az európai uralkodók palotáihoz képest Abdülmecid úgy döntött, hogy újat épít 

I. Abdulmejid 16 éves volt, mikor Muhammad Ali egyiptomi  serege Isztambulban
1840-es londoni egyezmény a Levantei Békítésről szóló Egyezmény címet viselő szerződés volt , amelyet 1840. július 15-én írtak alá az Egyesült Királyság , Ausztria , Poroszország és Oroszország nagyhatalmai, másrészről az Oszmán Birodalom között. Az egyezmény némi támogatást nyújtott az Oszmán Birodalomnak, amelynek nehézségei voltak a lázadó egyiptomi Walival.
Ezt az idézte elő, hogy a nagyhatalmak féltek attól, hogy az oszmán összeomlás destabilizáló hatást gyakorolna Európára.

Muhammad Ali  oszmán albán alkirály és kormányzó volt, aki 1805 és 1848 között Egyiptom de facto uralkodója lett, és azzal, hogy végetvetett a mamelukok uralmának, sokan a modern Egyiptom megalapítójaként tartják számon . Uralkodása csúcsán Egyiptomot, Szudánt , Hejazt , a Levantét , Krétát és Görögország egyes részeit irányította.

20. századi rabszolgaság
1922-ben bezárták a nyitott marokkói rabszolgapiacot . 
Az Oszmán Birodalomban a rabszolgaságot 1924-ben törölték el, amikor az új török ​​alkotmány feloszlatta a birodalmi háremet és az utolsó ágyasokat és eunuchokat az újonnan kikiáltott köztársaság szabad polgáraivá tette.

A Boszporusz partján áll. Belőle gyönyörű a kilátás.

Ma a szitáló eső miatt homályába burkolóztak a hajók, de látszott Ázsia, az oda vezető híd.

A szelíd hullámok és a ringatózó sirályok békéje áradt.

Az aranyszínbe burkolózó épületet, hasonlóan a kerthez, számos macska védelmezi, ez a város macskapopulációját tekintve régen is így lehetett.

Sokan vannak, okosak és öntudatosak.
Nekem csak egy élőt és egy szobrot sikerült lefényképeznem, hát, valószínűleg azért, mert profik

A főbejárat a szultáni rezidenciához vezet. Lent komor falak mutatják a komolyságot, feljebb aranyozott pompa utatja a tekintélyt.

A zordon falak között szerencsére azért a mindennapi élet olyan kedves momentumai is meghúzódnak, mint például a 34. oszmán padisah, II. Abdülhamid szultán kávé iránti szeretete, rituáléja és eszközrendszere

A Padishah lánya, Ayşe Osmanoğlu így írta le visszaemlékezésében apja kávéivási stílusát: „Apám rendkívül szerette a kávét; csak Jemenből ivott kávét. Minden étkezés után kávét ivott, és hat-hét csészével is, az étkezések között A kávéja nem volt se erős, se könnyű sima volt… A kávétálcát apám anyjától kapta. Egy kis arany tálca volt, amelyre egy ezüst kávéskanna és két fehér porcelán kávéscsésze került.

A kávéscsészékbe apám kezdőbetűi voltak gravírozva. Miután apám megitta az első kávéscsésze tartalmát, a másikból ivott. Lassan itta a kávéját, közben cigarettázott…”

És ott a hárem. Egy másik épület. A szín itt sokkal nőiesebb, jellemzően azúrkék. Bepillanthatunk a szultán édesanyjának szobáiba, – valószínű minden hangulatához volt egy szobája, annyi helyre van kiírva, hogy az övé, -csakúgy, mint a feleségek esetében, de az érthetőbb, mivel ha jól csalódom többen is lehettek.

A hölgyeknek mintha legalább ötszobás apartmanjaik lettek volna, erről a táblák mögött megbúvó ajtók számából következtetek csak.

fotózni nem szabad, – de hogy miért

Maradnak csak a sokatsejtető ajtók:

Kulinaritás: Kifőzdékben nagyon finomakat ettünk, nagyon olcsón.

1, husi, krumpli, sali 1000 ft

2, babfőzelék, joghurtos madársaláta 2000 ft

3, a szállás hűtőjének telítése az alábbi izgi dolgokkal is minimális összegből megoldható

benne: lapos kenyér, amire jó kicsit rámelegíteni, a piros az szendvicskrém, a zöldesfehéres az sajtkrém, a felvágott, amben itt nem tobzódnak, és egy sajtféleség

Alkoholt szinte csak büfékben lehet venni, mert Mohamed követői sokmindenben, mint ebben is, eléggé szigorúak magukkal

és, ha már itt tartunk, – szemben a palotával egy, a palota nevét viselő ( vagy fordítva? ) mecsetbe is bemerészkedtünk.

Ajtót rajta nem volt érdemes keresni, ezt a szent helyet egy vaskos függönyszerűség résén átlépve, szigorúan cipőtlenül! láthatjuk meg belülről

És végül, hogy a nap elejéhez is kapcsolódjak, az imarendből itt tudhattam meg, hogy ma pontosan hánykor is keltem 🙂