A Pitagorasz tételen túl

i. e. 6. század Szamoszi Püthagorasz (ógörögül: Πυθαγόρας, latinul: Pythagoras) és tanítványai, a püthagoreusok számára a legfontosabb (és tulajdonképp az egyetlen) tudomány a matematika volt: azt tanították, hogy minden dolog kulcsa a számokban rejtezik.

– mindig megnyugtat, mikor általam valamire tartott emberről (Pitagorasz ❤ ) derül ki, hogy a klasszikus értelemben nem igazán tekinthető mindennapinak, -akkoriban ezért „csak” száműzték. Ha érdekel, miért, olvasd el –

Ifjúkorában annyira szerette a tudományokat, hogy elhagyta hazáját, és beavattatta magát különböző vallások misztériumaiba. Egyiptomi útja során megtanulta az egyiptomi nyelvet s tanulmányozta a helyi titkos tanításokat, „megtanulta az istenekről szóló tudományt”.

Szülőföldjére Szamoszra visszatérve megalapította filozófiai iskolával egybekötött vallási szervezetét, a püthagoreus iskolát. Ő az iskolán belül feltétlen, abszolút tekintélyt, és már-már isteni tiszteletet élvezhetett; Arisztotelész szerint a hüperboreoszok

Ez csak egy szócikk :) hüperboreosz: görögül: „nép, amely a hegyeken túl lakik”, - a helyiség egy elsüllyedt sziget, - nevét Boreaszról a téli vihar istenéről kapta. Országukról azt hitték, hogy ott a nap fél évig nem száll le, ezért szereti Apollón e szent népet, mely őt folyton énekli és dalokban dicsőíti. 

A középkorban semmit sem tudtak az északi sarkköri területekről, mégis máig fennmaradtak térképek, melyek a mai térképeken nem szereplő földrészt ábrázolnak az északi sarkkörnél, de már ezek is csak mint "egykor volt" szigetként említik és jelölik.

A görög mítoszban az ezen a tájon fél évig tartó napok jelensége már Apollóval, mint a fény istenével függ össze, -akiről azt hitték, hogy a sötét téli hónapok idejére hattyúktól vont szekéren kedvelt népéhez utazik Hüperboreába, s csak a nyárra tér vissza Delphoiba. 

Indiai mítoszok szerint (Rigvéda) Hüperborea egy létező hely volt, mely a Sarkkörön túl helyezkedett el, nagyjából Grönlandtól keletre, -utoljára kb. 6-7000 évvel ezelőtt volt jégmentes ez a terület. Az indiaiak eredetmítosza szerint őseik Hüperborea központja, a Meru hegy mellől, kalandos vízi utazás során vándoroltak le jelenlegi lakhelyükre, Indiába.

Az Északi-sarkon megfigyelhető az aurora borealis (Boreaszhoz van esetleg köze a nevének?) az itt kialakult civilizáció magát a "szent lelket", vagy Istent láthatta a jelenségben "lebegni a víz felett". Egy ilyen csoda, az Isteni Jelenlét magához vonzhatta a világ minden tájáról a tapasztalni vágyókat, így ez magának a vallás kialakulásának is a gyökere lehetett.

Egy ilyen központ - ha létezett - magával hozhatta a kultúra kiemelkedő fejlődését a területen, és a zenéjét! Görög mítoszok, és egyes szakértők szerint is, az énekhangot eredetileg imádkozásra használtak, -a tökéletes mantrát együtt "énekelve" érték el Istent, a különböző frekvenciájú rezgésekkel gyógyítani is tudtak.

A Naprendszer minden egyes bolygójának északi sarkánál különös jelenségek tapasztalhatók (a Marson fagyott jégsapka, a Szaturnuszon pedig megmagyarázhatatlan hatszögletű "áramlás" található az északi pólusnál), bizonyos ezoterikus nézetek (Arktos: The Polar Myth) szerint ez a Manna áramlásának a jele.

Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé c. művében kifejti, hogy a Föld, mivel egy forgó anyaghalmaz, a centrifugális erő hatására üreges maradt, belül van egy vasmag, egy belső Nap, - e térben, a kéreg belső oldalán, egy másik, felfelé görbülő horizontú világ található, Véleménye szerint a Hüperboreoszok csupán látogatók a "Külső Föld"-ön, valójában fejlett technológiájukkal odalentről figyelnek minket, miután létrehozták az ősi civilizációkat, és bennük véli felfedezni magukat UFO-kat is.

Dr. Valery Dyemen, orosz sarkkutató szerint Hüperborea létezett és az Édenkerttel (avagy Paradicsommal) azonos.
Ezt egy Gerardus Mercator flamand térképész által készített régi térkép alapján állítja,
/ Mercator először használta az „atlasz” szót a térképek gyűjteményének megnevezésére és bátorítására készítette el Abraham Ortelius a világ első atlaszát, az 1570-ben kiadott Theatrum Orbis Terrarum-ot. /

Dyemen állítása, hogy a térkép ráillik a Bibliában említett és Iosephus Flavius korai zsidó történész által leírt Édenre, melynek földjét szintén négy folyó mosta, melyek a mennyben eredtek, s melyek Éden közepéből áradtak szét a világ négy sarka felé

Az ötlet nem új, a bostoni egyetem rektora, William Warren is erre a megállapításra jutott a 19. század végén Könyve , a Földi Paradicsom az északi sarkon (Paradise Found at the North Pole), -11 kiadást élt meg.

Visszatérve 🙂 : Arisztotelész szerint Pitagorasz a hüperboreoszok Apollónjának fia.

Ez csak egy másik szócikk: Apollón: Rómaiul Apollo Isten, - a költészet, a jóslás, a zene, a tánc, a művészetek, a férfi szépség, a fény, az íjászat és a gyarmatosítás istene. A csordák és nyájak őrzője is. Gyakori jelzője a Phoibosz azaz ragyogó, fénylő. A líra és a háromlábú jósszék is hozzátartozik megjelenéséhez.

Az járta, hogy a létező lények között vannak istenek, vannak emberek, és vannak olyanok, mint Püthagorasz. Állítólag csodákat tett, démonokkal társalkodott, és annyira karizmatikus személyiség volt, hogy az első nyilvános kronóni tanítása után hatszázan csatlakoztak testvériségéhez anélkül, hogy akár csak a családjuktól elbúcsúztak volna.

Tanítása szerint a lélek halhatatlan és átalakul az élő dolgok más fajaivá; ami létrejön, az újra megszületik határozott ciklikus folyamatban, lévén, hogy semmi sem tökéletesen új; végül, hogy minden dolgot, ami élőként jön a világra, rokonunkként kell kezelni.

Állítása szerint vissza tudott emlékezni előző négy életére. Arisztotelész szerint Püthagorasz képes volt egyszerre több helyen is tartózkodni.

Felismerte, hogy az akkordok hangközeit a húrhosszok számarányaival fejezhetjük ki: a 2:1 arány (fele hossz) az oktávnak, a 3:2 a kvintnek, a 4:3 a kvartnak felel meg. Ezekben az arányokban egyszerű természetes számok szerepelnek: ez volt az első olyan eset a tudomány történetében, amikor a gyakorlati tapasztalatokat sikerült matematizálni.

És bármit is jelentsen, -a húrhossz tekintetében ha C:1, – ahhoz képest: D=8/9; E=4/5; F=3/4; G=2/3; A=3/5; B=8/15; és az újabb C=1/2

Mivel ezeket az összefüggéseket a zenében sikerült egzakt módon bizonyítani, a püthagoreusok előszeretettel tekintettek mindent, – ide értve még az emberi testet is, – egy-egy fajta hangszernek, erre gyógyítási módszert is fejlesztettek ki, amelyhez sípra és dobra volt szükség, -és róla olvasva nem tűnik egy szelíd gyógymódnak 🙂 valami ilyesmi lehetett, -az akkori Hardy techno.

Hallotta a szférák harmóniáját. Rendszerében a Naprendszer egy hatalmas lantént jelent meg, aminek a húrjai körkörösek, az egyes égitestek távolságai pedig arányosak: a Föld és a Hold zenei hangköze egy nagyszekund, a Merkúr és a Hold, illetve a Merkúr és a Vénusz között pedig egy-egy kis szekund van. A Vénusz és a Nap között kis terc, a Mars és a Jupiter között kis szekund, a Jupiter és a Szaturnusz között úgyszintén kis szekund, végül a Szaturnusz és az állócsillagok szférája között ismét egy kis terc távolságot tételezett fel.

Állítólag a nem-követők ilyen szavakkal tessékelték ki a városból: „Kedves Püthagorasz, te nagyon okos vagy, mi azonban meg vagyunk elégedve a saját törvényeinkkel, és nem kívánjuk, hogy te újabbakat tégy a helyükbe. Eredj, és hagyj minket békében!”.

De amúgy követőinek egy részét lemészárolták, őt száműzték, gyűléstermeiket porig égették.

Ez azért elgondolkodtat: „Ha a bölcs mérget ad, igyad meg nyugodtan, ha a bolond az élet italát nyújtja, öntsd ki.”

-majdnem minden Wikikpédia alapján-

Categories: Kategória nélküli